Ami az előkészületeket illeti nem volt akadálymentes. Kezdve az @-el: az utolsó pillanatban kaptam meg az állást, mert a kedves cég a határidőhöz képest még egy hónapig húzta-halasztotta a végső választ (bár nem csak nálam). Végül jól sültek el a dolgok, mert Tesco-ban is még megélhettem a nagy „mutyi” özönt, és nagyon jó körülmények között távoztam a cégtől, illetve otthon is volt 1 hetem, hogy minden lényeges dolgot elintézzek.
Úgy gondolom kellően el lettem búcsúztatva barátoktól: egyik helyen voltak rendőrök, másik helyen búcsú abszint rejtélyes következményekkel…
Kiindulásomkor még D.P is kijött elköszönni, egy búcsú sörrel.
Ami azt illeti majdnem lekéstem a repülőmet Ferihegyen, mert az egész gép csak engem várt. 7 perccel az indulás előtt estem be ahol mindenki habzó szájjal fogadott, hogy hol a retekben voltam eddig, már ki akarták venni a csomagomat gépből. Mondjuk ez az ominózus eset arra emlékeztet, hogy mikor Moszkvába mentem ki akkor is ugyanez a szituáció állt fent és eléggé nagy kaland kerekedett belőle. Ezeket a sorokat Moszkvában írom a repülőtér váróteremében, már csak
3-4 órát kell várnom, hogy felszállhassak a gépre ott még 4 óra repülés (bár én nagy alvást tervezek)
Hivatalosan várni fognak Novoszibirszkben autóval, legutóbbi infóm szerint kedden reggel kezdek is a cégnél, lesz kb 1 napom, hogy kialudjam magam és regenerálódjak. Arra a kérdésre, hogy hány gyakornok lesz velem együtt eléggé ködös válaszokat kaptam. Jelenlegi tudásom szerint a héten én leszek egyedül 22-n érkezik Andika aki Indonéziából érkezik (kicsi a világ). Emberünket biztosan cinkelni fogom párszor, ugyanis Andika hím nemű egyén no és olyan nyelvekben mint az angol illetve az orosz ahol megkülönböztetik az nemeket eléggé sok viccelődésre ad lehetőséget főleg egy fél üveg vodka után.
Most zárom bejegyzésemet, mert szigorú órarendet állítottam magamnak erre a 4-5 óra várakozásra és most el kell kezdenem tanulni :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése