2012-01-22 Az első 7vége

Az első 7végémen vagyok túl, nagyjából. Nagy reményekkel vágtam neki ennek a 7végének, végre megtörhet a jég a többiek és köztem és talán nem a dögunalom fogja övezni a szabadidőmet. Péntek estére Ely, Santiago, Mihail egy házibulit szerveztek lakásukban. Omerrel átbattyogtunk a tőlünk kb 15 percre lévő lakásba, de elég korán érkeztünk, mert rajtunk kívül csak Mike volt a buliban -mindenki csak így hívja- aki a kollégánk. És akkor most meg is ragadnám az alkalmat, hogy bemutassak egy elég „egyedi” munkatársat. Lényegében a játékfordításnál ő a kontaktemberem, ő küldi a játékokat, probléma esetén vele tudok beszélni, egy 25 éves srácot kell elképzelni aki 30nak néz ki. Egyik mottója szerint nem nagyon szokott inni, mert másnap teljesen szét van esve, helyette narkózik 1000x-el és nem a füves cigire kell gondolni, de nem is injekciós dolgokara vagyis már nem…Elég egy alternatív fickó, de tök jó fej.  Beszél: japánul, angolul, németül kicsit lengyelül és persze oroszul. Ezen kívül még zennéket is ír (minimálos elektronikus zene féleséget) Mesélte, hogy ahol most lakunk, 10 évvel ezelőtt csak késsel, illetve a konyhaszék lábát kitörve és azt a kabátjába csúsztatva mert ezen a környéken mászkálni. Én bírom nagyon a srácot és az este folyamán elég sokat dumáltunk. A buli nem volt nagy eresztés, én azért 3 sör illetve kellő vodkázás után eléggé jól éreztem magam. Nem úgy, mint a többiek, mire én elértem ezt az állapotot 2en már kiestek a versenyből  Igazából nem egy nagy ivós banda, a vodkát naranccsal iszogatják, páran szívtak is valamit. Mihail első körben dölt ki. A sort a kolumbiai drogbárónk követte, ivott kb 2 sört velem 2 vodkát és a földön találtuk meg az este folyamán…A képet majd feltöltöm :D
Igazából a legjobban talán Ely-vel (Brazil) találtam meg a közös hangot. Eredetileg ő a nagy nőcsábász, de Braziliában találkozott egy lengyel csajjal, aki annyira megfogta, hogy fogta a cuccát és átköltözött Lengyelo-ba a lányhoz, és innen hozzá fog visszamenni. Na mindegy, ő eléggé közvetlen és érdeklődő. Miután lemorzsolódtak a többiek -így vagy úgy- mi kitalálták, hogy menjünk bulizni. Rendeltek taxit és elmentünk egy dab-step partira, látszott, hogy többiek nem tudták, hogy mire számítsanak, mert kb 10 percet töltöttünk bent (érdemes volt kifizteni a 2 eFt-os belépőt) utána lementünk az alsó szinten található étterembe ahol volt valami zene/disco (ingyenes volt), de mivel hamar zártak innen is kikerültünk. A többiek visszamentek a lakásba én pedig a lakásunknál kiszálltam. Igazából ekkor történt egy érdekes esett, mert nem tudtam bemenni, a lakásba, Omer úgy zárta be az ajtót, hogy csak belülről lehetet kinyitni. 9x hívtam, de eredménytelenül illetve elkezdtem dörömbölni az ajtón (megjegyezném, hogy dupla ajtónk van). Végül már a szomszéd néni is kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, ki a retek dörömböl itt az éjszaka közepén. Végül is jól elbeszélgettem vele oroszul az adotti szituációban :D Végül Omert barátnője felébresztette, mert teljesen meg volt rettenve, hogy „furcsa hangokat hall kintről”, így bejutottam.
Szombat reggel kevés alvás után csatlakoztam Omer és Veronikához (barátnője), mert mentek be a városba bevásárolni és ruhát venni Omer-nek. Végül Ely is csatlakozott hozzánk, nos, a nap nagy részét a bevásárlóközpontban töltöttük ahol Omernek próbáltunk kabátot keresni. Elég érdekes volt, hogy Veronika találkozott barátnőjével és különváltak tőlünk…Végül a vásárlás sikerrel végződött, bár azért Omer-ből kijött a török habitus. Először alkudni akart a boltban, de erről letett, arról viszont nem, hogy amit felpróbált, azt vissza is tegye a vállfára.
Este hivatalosak voltunk egy másik kollégánk Stas (Sztász) bulijába. Alig, hogy a bevásárlásból haza értem, beléptem az ajtón, jött a hívás, hogy akkor 10-15 perc múlva itt vannak taxival és legyek készen. Nagyszerű,fáradt voltam+éhes, nem baj, dáváj nyomjuk. Stas egyik barátjához voltunk hivatalosak. Beugrottunk egy boltba, vettünk ezt-azt. Igazából még mindig nem tudom, hogy mi a lány neve akinél voltunk. A lényeg, hogy egy nagyon pénzes párnál voltunk, a lakás nagyon szépen fel illetve be volt rendezve. Tipikus orosz eset a lány 25 éves volt és már 2 éve házas a férjével aki egykorú vele. A srác/férj nem volt otthon. Idővel azért feloldódott a társaság,bár igazából én valahogy nem éreztem túl jól magam. Egyszerűen nem találom meg az embert akivel egy jót tudnék dumálni. Iszogattunk, vízipipáztunk ott voltunk egy bő 5 órát, időközben csatlakozott hozzánk Svetlana kolléganőnk is, akinél nálam nagyon az jön le, hogy valami baja van velem, de nem tom mi. Persze a kellő alkohol után pár mondatot beszélgettünk és közölte, hogy az orosz nehezebb nyelv, mint a magyar. Ha ő eljönne hozzánk 1 év alatt folyékonyan megtanulna beszélni…Nem kezdtem el neki ecsetelni, hogy nekem 25 év után is vannak problémáim a helyesírással (ha-ha-ha).Kellő idő és alkoholszint elérése után a többiek kitalálták, hogy menjünk el bulizni. Én éltem a lehetőséggel és jól hazajöttem taxival. A taxisofőrrel is nagyon jót beszélgettem, és ma végre kialudtam magam. Most elméletileg jön majd Dasha át és készít nekünk valami levest. Őt az első epizódból lehet ismerni, Aiesec-es lány aki Mehmetért volt oda és elég sok helyre jött velünk illetve talán az egyetlen normális helyi Aiesec-es volt.
A végére pedig egy „culture shock”-ot tartogattam: Sztász partiján rendeltünk pizzát. 21.30kor megmondták, hogy 23.30-ra tudják kihozni, végül még így is kellett várni 30percet mire kihozták a HIDEG PIZZÁT. Arról nem is beszélve, hogy egy nagy pizzát rendeltünk, ami laza 600 rubel volt, gyors fejszámolás 6*8=48 és ki is jön, hogy egy pizza 4800Ft-ba kerül, de a kiszállítás ingyenes :D  

2012-01-18

Nos 3. napja vagyok kint. Igazából eddig semmi extra nem történt. Tegnap is bevacsoráztam és 21.30kor elmentem aludni, aminek következtében 5 órától forgolódtam még 2 órát mire vissza tudtam aludni. Van egy új kolléganőnk Svetlana, olyan igazi szőke orosz nő, nekem nem szimpatikus és ő sem szimpatizál velem valamiért. Santiago mellett ül én pedig premierből nézhetem ahogy ezek ketten enyelegnek egymással. Ma volt egy meetingünk vele, de mivel a csoportvezetőnk külföldön van, nem sok értelme volt őt traktálni problémáimmal, úgyhogy jól elment 1 óra, de persze senki problémájára nem lett megoldás. Azért érezhető, hogy ez egy összeszokott csapat aki csomó kalandon van túl, de nem panaszkodhatom. A napok eddig eléggé egysíkúan telnek, 9.00 előtt itt még tök sötét van, tehát eléggé nehezen kell fel az ember, utána pedig ki a -30fokba…Utólag belegondolva az előző évi ámokfutásom is az első hét után kezdődött. Azért itt az a nagy különbség, hogy Ely és Mihail tele vannak pénzzel, de nagyon. Múlt évben azért más volt, mert mindnyájan csórók voltunk és nagyon egy hullámhosszon voltunk rövid időn belül, egyenlőre ez nem mondható el a jelenlegi csapatomról. Ismerkedünk, szagolgatjuk egymást, de a jég még nem tört meg 
Ma jött az ötlet, hogy igyunk meg egy sört közösen munka után. Szerencsére egy viszonylag olcsó helyett találtunk ahol 600 Ft-ért ittuk a legolcsóbb sört, de jó volt, hogy egy bő 3 órát eltöltöttünk a helyen és beszélgettünk. Omer nem jött velünk, mert valami születésnapi party-ra volt hivatalos. Tehát a Santiago(Kolumbia), Ely (Brazil), Mihail(Lengyel) hármassal elmentem sörözni. Erről a hármasról azt érdemes tudni, hogy mindegyiknek van barátnője, de az a mottójuk, hogy nem Oroszországban, tehát itt mehet a menet…A kis kolumbiai drogbárónkról is hamar kiderült ez-az. A lényeg, hogy a fiatal csajokra bukik. Így a lengyel sráccal karöltve kiszemeltek 2 lányt az étteremben és meghívták őket az asztalunkhoz. Nos a lányokról annyit érdemes tudni, hogy 14 évesek voltak, Santiago pedig ott nyáladzott az asztalnál. Én próbáltam TV-t nézni, és minél kevesebbet, részt venni ebben a számomra kínos szituációban. Persze szerencsétlen lányok meg voltak illetődve, angolul alig motyogtak és a legszebb, hogy nem tudták hol van Kolumbia :D Szerencsére leléptek, és ami a vicces volt, hogy Santiago nem kapott telefonszámot a lánytól, mert azt mondta neki, hogy elfelejtette a számát…
Ettől az incidenstől eltekintve jót beszélgettünk, persze próbálkoztak, hogy ki mit tud Hazámról, amit Santiago elég hamar befejezett azzal, hogy ő semmit, szégyenli, de ez van. Budapestet is szerintem csak azért tudta, mert Ely említette. Na mindegy, azért jó kis este volt és legalább nem unatkozásban vagy a játszásban fáradtam el. Holnap küldök át nekik pár videót Mo-ról, hogy kicsit tisztába rakjam náluk a képet.

2012-01-16

 How I met Novosibirsk 2: A második randi
 
Nos, hát itt vagyok megint, 1 nap eltéréssel megint úgy hozta a sors, hogy Novoszibirszkben telelek át. Utolsó bejegyzésem óta persze történt egy csomó dolog, a lényeg, hogy a munka nagyon tetszik. Home office, kötetlen munkaidő és konferenciák (München, Köln, London, Siófok) persze voltak negatív dolgai is ennek az időperiódusnak. A régi novoszibirszki team-ből csak én maradtam. Ertuval és Mehmettel ugyebár nem kötöttek szerződést, így Ertu bevonult a hadseregbe Mehmet pedig elkezdte az egyetemi képzést. Andikát sajnos dec 31-el kirúgták, nem voltak jó eredményei, ezért a cég úgy döntött, hogy megválik tőle.
Igazából, hogy mit keresek itt? Tréningen vagyunk kint 2 hónapig. Igazából lehetet arra számítani, hogy ki kell majd jönni, mert ezt pedzegették anno, de arról álmodni sem mertem volna, hogy 2 hónapig, gondoltam pár hét max 1 hónap. Egy kicsit rosszul jött ki ez az időzités, mert Eszti kint dolgozik Németországban október elejétől és az így tervezett 4 hónap külön lét 5 és fél hónapra duzzadt. Ha ennek a küldetésnek vége akkor elméletileg már senki nem megy hosszabb időszakra külföldre a másik nélkül.
A kiutazás nem tartogatott semmi extra meglepetést. Kiutazás előtt természetesen még kellett egyet koccintani Sághy Tomival majd másnap egy kisebb kocsmatúrát rendeztünk a pestiekkel és egy csepelivel  Másnap Duna volt olyan rendes és kivitt a reptérre autóval, így nem kellett felpakolva vastag ruhában átszelnem Bp-et. Az átszállásra volt összesen 2 órám és hogyan fogalmazzak ez arra volt elég, hogy felvegyem a csomagomat és átrohanjak a másik terminálba ahol becsekkolás után 15 percet vártam és már újból repülőn ültem. A reptéren várt egy taxi Alawar táblával amit a csoportvezetőnk (Dima) rendelt ki nekem, úgyhogy most elmaradt a 3 órás várakozás, hogy valaki felvegyen. A cég bérelt egy lakást nekünk úgyhogy a taxi egyenesen oda vitt. És itt szerintem ki kell térni ennek a blognak a vélhető főszereplőire. Rajtam kívül még 4 volt gyakornok, jelenleg képviselő van kint velem. Lengyel srác Mihail, brazil srác Ely (ejtsd Eli nem ej), kolumbiai srác Santiago. Ők 3an egy másik lakásban laknak tőlünk nem messze, végül, de nem utolsó sorban Omer a török srác aki a lakótársam lesz. Piros pontot kapott már az elején, mert nem aludt el és mikor felhívtam, hogy a lakás előtt vagyok kijött elém, nem kellett órákat a ház előtt várnom. Ja megérkezésemkor -23 fok volt, tehát egyáltalán nem lett volna vicces az előző szituáció .  Az új csapatról annyit érdemes még tudni, hogy egy összeszokott csapatról van szó, mert ők együtt voltak gyakornokok itt 1 évvel ezelőtt, tehát én leszek az új srác akinek be kell illeszkedni egy meglévő csapatba, szerencsére ebben segítségem lesz az az 1 liter pálinka amit a Sághy barátomtól szereztem. 
Ja és még fontos személy lesz a csoportvezetőnk Dima akivel én még a büdös életben nem találkoztam csak Skype-on beszéltünk.
A lakásról röviden annyit kell tudni, hogy nincsen nagyon felszerelve. Alapból nem lehetne panaszunk felújított lakás, de alap dolgok hiányoznak belőle: nincsen szekrény a szobákban, ágyneműt Dima vett, mert az sem volt, ja asztal sincs tehát a szobám úgy néz ki, hogy van egy kinyitható ágy és 3 szék. A konyhában is csak hűtő van illetve egy sütő, mikro jó jött volna. A lakás hőmérséklete nem túl magas, az előző részben „sokat látott” kolesz szobám sokkal melegebb volt. Szerencsére a lakásnak jó az elhelyezkedése, mert a munkahelytől 15 percre van gyalog és a közelben van egy bevásárlóközpont. Megérkezés után letusoltam és irány az ágy. Felkelés után egy kellemes meglepetés fogadott egy orosz SIM-kártya, tehát ezzel sem kell bajlódni. Most várom Omert, hogy elvigyen bevásárolni. Elméletileg, ebben a 2 hónapban, fel szeretnék készülni az orosz írásbeli vizsgára is, de ezt majd meglátjuk. Előző évben is nagy tervekkel érkeztem, aztán mindenki tudja, mi lett belőle/belőlem :D