2012.02.19 Az első közös sörözés

Péntekre, Dima foglalt egy asztalt a csapat számára, egy ír sörözőben. Az alaklom a lengyel, brazil, kolumbiai srác születésnapjának megünneplése volt , pár 7 eltérés van köztük, illetve, hogy végre legyen valami közös program is legyen már. Na mindegy, munka után taxiba pattantunk és irány a hely. Egy meglepően pici pub-ra kell gondolni, ahol a mi „boksz”-unkon kívül csak pár asztal volt. Az estén részt vett Svetlana (főnökünk asszisztense aki foglalja nekünk a jegyeket illetve ő a jolly joker, mert minden ügyben lehet hozzá fordulni) Anatoly (hivatalosan project manager-ünk, technikai kérdésben hozzá lehet fordulni) még egy Svetlana (különböző statisztikákat tőle lehet kérni – mármint, ha megérti a mailt amit küldesz neki :D ) Dima, 3. Svetlana (aki kimondottan nem kedvel engem),Ekaterina (orosz lakótársunk) és mi 5en. Először mikor megláttam az itallapot, majdnem lefordultam a székről. A mi ír kocsmánkba 1 korsó Guiness olyan ezer forint körül van, itt 2100 Ft, de kockáztattam, hogy a főnököm csak állja a számlát…Csoportvezetőnk kitett magáért, annyi és olyan „sörkorcsolyákat” rendelt be, hogy csak pislogtunk a mellettem ülő Santiagoval. Lényeg, volt terülj-terülj asztalkám. Sőt mivel láttam, hogy néhányan salátát is rendelnek, szóltam Dimának, hogy én is ennék valamit. Így rendelt nekem egy steak-et, ami elég finom volt, de a tipikus esete, a művészi tálalásnak és az ezzel fordítottan párhuzamos hús méretével, az árát meg sem mertem nézni :D

Kaja után elkezdtünk Uno-t játszani majd kicsivel később egy „Mafia” nevű kártyajátékkal játszottunk. Ebben a játékban az első 3 körben biztos kiestem az este folyamán, igazából most játszottam először és remélem utoljára is…

Végül ott töltöttünk egy bő 3 órát, én megkóstoltam 4 féle sört, összességében ittam 5-6 korsóval, ami 3 óra alatt azért elég szép mennyiség, de nem hogy részeg nem voltam, de „pityokás” sem. Átszámolva elittam vagy 10 ezer forintot és még így is vizezett söröket kaptam. Szerencsére Dima fizette a csekket, majd lazán a pohárban hagyott 8 eFt borravalót…

Páran hazamentek, de mi végül megindultunk a Bunker nevezetű – általunk sokat látogatott- discoba. A buli kissé nehezen indult, mert elég korán lent voltunk, de egy nagyon jó kis party kerekedett ki belőle. Az este színvonalát tovább emelte, hogy további Alawar dolgozók is feltűntek a táncparketten, így a végén kb. 15en buliztunk együtt. Végül 3.30 körül eljöttünk, Ekaterina taxija 4.00re jött a házunkhoz, mert repült vissza Szent Pétervárra. Katya csak 2-3 hétre jött Novoszibirszkbe, de majdhogynem felvágta az ereit, mert annyira szétunta az agyát itt. Mondjuk nem csoda, Oroszország kulturális fővárosából átrepülni az Isten háta mögötti Novoszibirszk, panel dzsungelébe ahol a közelben nincsen semmi időtöltési lehetőség, csak a munka. Végül az eredetileg tervezett kedd helyett szombaton visszarepült, ettől teljesen eufóriába került. Kolléganőmről eddig nem sokat írtam, egy eléggé apró nőt kell elképzelni kb 160cm és 40kg. Előző cégénél szintén ilyesmi játékokat fejlesztettek, így adódott a lehetősége, hogy meghívták Seatlle-be a központba (mint engem Szibériába :D) és beutazták fél USA-t. Ha jól tudom, 2-3 hét múlva megint választások lesznek Oroszországban, véleménye szerint, ha megint az aktuálisan hatalmon lévő erőket hozzák ki győztesnek, akkor komoly tüntetések, zavargások várhatóak. Az előző választási eredményeknél is elég erős gyanú merült fel a manipulációra. Végülis eléggé emlékezetes story lenne belőle, ha vissza utazásomat először a Malév csődje veszélyeztetné (bár csoda folytán azon 2-3 útvonal közé esett a Bp-Moszkva ami nem szűnt meg, mivel az Aeroflottal közösen üzemeltetik), második sorban pedig egy kisebb forradalom törne ki országszerte, bár véleménye szerint erre itt Novoszibirszkben vajmi kevés esély van erre, inkább Moszkva, Szent Pétervár. Bár Moszkvában át kellene szállnom az igaz…

Az esti piálgatás közben kiderült, hogy Svetlana-t (aki nem bír engem) eléggé zavarja, hogy fújom az orromat az asztalomnál és nem a mosdóban csapom ki a kezembe. Erről is csak úgy szereztem tudomást, hogy Santiago elszólta magát. Nekem pedig az a gusztustalan, ahogy ez a csaj szűrtyög, (taknyát visszaszívja) és ezt kell hallgatnom. De legyen, eldöntöttem, hogy Hétfőtől mikor zsebkendőt használok, majd felé fordulok és úgy fújom ki (eddig legalább próbáltam a többiektől elfordulva végrehajtani a cselekményt) J

Szombaton részt vettünk egy @-es „speaking club” rendezvényen, aminek az a lényeg, hogy a helyiek külföldieket hívnak meg és angolul beszélgetnek, ismerkednek más kultúrákkal.  A rendezvényen Inna megkeresett, hogy hallotta van egy szabad szobánk és lenne itt egy gyakornok akinek Február végig kellene szállás. Na és kedves olvasóim, akik az előző évi kalandomat olvastátok már ki is találtátok, hogy melyik országból érkezett a srác…NA?? Igen, pontosan…TAIWAN.  Hát ez hihetetlen, egyszerűen olyan, mintha egy illúzió lenne ez az ittlétem, a főbb motívumok megismétlődnek.

De ezúttal elutasítottam a megkeresést, mivel a lakást a cég bérli, velük kell leegyeztetni. Mondtam nekik, hogy mivel hamarosan érkezik egy cseh lány a céghez, aki fordítani fog, azt biztos el lehet intézni, hogy ő nálunk lakjon. Közel van a cég és egy havi lakbért meg tudna spórolni, állítólag már lefoglalták a szállást neki a koleszban úgyhogy ez ugrott, mindenesetre a szándék megvolt…

интересный: A héten együtt ebédeltem Santigoval és beszélgettünk Kolumbiáról illetve családjáról, most már biztos vagyok benne, hogy gazdag családból származik, mert középiskolában, Amerikában tanult (bár az nem tiszta, hogy csak ideiglenesen vagy ott kezdte és fejezte be a tanulmányait) mondjuk ezt nem mindegyik kolumbiai család teheti meg. Az ország nem éppen a gazdagságáról híres. Mondjuk kérdezgettem az emberrablásokról, gerillákról és kiderült, hogy a nagybátyját egyszer elrabolták! Végül elég hamar elengedték, de cserébe a kolumbiai kormánytól valami elég komoly összeget kapott kárpótlásként ($80.000=16.000.000 Ft)

2012-02-02 @

A mostani bejegyzésemet két különleges @ (AIESEC) partynak szentelem. Na szóval, csütörtök este miközben szüleimmel beszéltem Skype-on, benyitott a török srác, hogy Santiago és ő mennek @ buliba és nem-e akarok csatlakozni. Valaki szólt neki, hogy most van valami regionális nagy konferenci.a Miért is ne? Hívtunk taxit és megindultunk, az @-esek nem tudták, hogy +3 külföldi érkezik a 4-5 napos rendezvényre, csak a taxiban küldött SMS-ből értesültek rólunk. Mikor megérkeztünk, kiderült, hogy ugyanabban a gyerek „lágerben=táborban” van a konferencia, ahol múlt évben is voltunk a többiekkel – kicsit a világ. Kint a mínusz -25fokban kellett várakoznunk, mert a tapló portás be sem engedett, míg a 2 @-es ki nem jött értünk.

Az egyik @-es lány aki kijött értünk, azt találta ki, hogy nyissunk be a szobába ahol a régebbről ismert @-eseink tartózkodnak „hujjungozva”. Na ebből az lett, hogy mi bementünk „hujj”-t üvöltve, mire az ő arcukból a meglepetés helyett a „mi a f*szt keresnek ezek itt” reakciót lehetet leolvasni illetve az ehhez társult kötelező vigyor illetve ölelkezés…nagyon gáz volt! Rövid időn belül kiderült, hogy 500 rubelt kellene fizetünk, mert itt vagyunk. 4000 Ft? Hát erről nem volt szó! Na mindegy, Santiago, Omer és én hamar megegyeztünk, hogy első körben megpróbáljuk kijátszani ezt a belépőt. Az @-es ismerőseink hamar kiküldtek minket, hogy ők most át fognak öltözni, mert az esti buli témája görög party volt. Tettünk 3 lépést a folyosón és már is le lettünk támadva, hogy „hé ti külföldiek vagytok?, honnan jöttetek,” stb. Így hozott össze a sors egy jekatyerinburgi sráccal, akinek a második mondata az volt, hogy „ gyertek be hozzánk és igyunk egy kis vodkát”- na végre! Kicsit kínosan éreztem magamat, mert mi nem vittünk magunkkal semmit, tehát a vodkát tisztán kellett innom…2-3 kör után megbeszéltük, hogy menjünk le a party helyre. Röviden, jól éreztük magunkat, jó kis buli volt, bár nem sok régi ismerőssel találkoztam. A party vége felé inkább csoportosan kint beszélgettünk. Itt hozott össze a sors egy brazil sráccal aki nemrég volt Budapesten. Azt mondta, hogy a világ egyik legjobb városa és mi a reteknek jöttem el onnan? Mondtam neki, hogy ez egy hosszú történet… Később a többiekkel beszélgetve, az a téma jött elő, hogy melyik országnak, mi a fővárosa…Én nem vagyok erős földrajzból, ezt ti is tudjátok, de hogy ezek az oroszok mennyire nincsenek képbe az durva. Na az még egy dolog, hogy nem tudják mi Kolumbia fővárosa, de MAGYARORSZÁG fővárosa! Az az igazság, hogy nem itt találkoztam ezzel a problémával először… A bulinak olyan 2 körül vége lett, rendeltek nekünk egy taxit, és mielőtt leléphettünk volna, megjelent,egy @-es lány, hogy fiúk akkor mi lesz a belépővel? Tipikus esete, hogy látod a fényt az alagút végén, de mégsem…Hát mi elkezdtük a hülyét játszani, csak pár órája érkeztünk, senki nem mondta, hogy van belépő, nincsen nálunk ennyi pénz stb. A lényeg, hogy meggyőztük a lányt, hogy nagyon tetszett a party és pénteken vagy szombaton vissza jövünk, akkor elintézzük a piszok anyagiakat. A csaj bevette, mi pedig leléptünk, mert a taxi már várt. Az még egy mókás pillanat volt, hogy a kijáratnál át kellett másznunk a kerítésen, mert a portás már nem volt ott hajnali 3-kor. Santiago és nekem ez nem okozott problémát, de Omer a maga 110 kg-jával segítségre szorult J

Szombaton eldöntöttük, hogy vissza fogunk menni a buliba. Sajnos Omer sz*rakodása miatt kb éjfélre értünk oda. Megint kijöttek elénk illetve a kerítésen is át kellett másznunk. Az volt az elsődleges pont, hogy el kell kerülni a rendezőket, megpróbáljuk nem kifizetni a belépőt. És itt jegyezném meg, hogy elkövettem egy ÓRIÁSI bűnt. Kitöltöttem 3dl pálinkát, hogy a jekatyerinburgi srácokat megkínáljam, erre elvesztettem a taxiban! Ezért nem is tudom mekkora tockos jár…

Az est témája „sex change party”, tehát fiuk lány ruhába illetve fordítva. Az este folyamán találkoztam pár értelmes emberrel akik tudták, hogy egyáltalán HAZÁNK melyik kontinensen található…Erre mi volt az első reakciójuk? Olvastam, hogy csődbe ment a Malév! Ez kissé meglepett, hogy Szibériában ezt fogom visszahallani, továbbá elszomorított, hogy hazánkról az elmúlt 1,5 évben csak rosszat lehet hallani. A buli különben jól sikerült, leszámítva a számomra idegen @-es táncokat, jó kis buliba csöppentünk. DE. Alig voltunk ott 3 órát , mikor a többiek intettek, hogy lépni kellene.? Kiderült, hogy egyik szervező megkereste őket, hogy akkor most fizessünk 3000 rubelt (24eFt-ot) fejenként!!!

Mi a retek?? Na erre megint előjött a túlélési ösztön, hogy húzzunk innen, csendben amíg lehet. Sajnos így a bulit ott kellett hagyni, és visszamentünk a többiek szálláshelyére. Ott még beszélgettünk kicsit pár emberrel (találkoztam egy lánnyal aki Kecskeméten volt valami konferencián) és végül hívtunk egy taxit. Persze Omernek megint segíteni kellett a kerítés átmászásban, de úgy tűnik sikerrel megléptünk ismét. Az eredetileg általunk kitalált „fizessünk 500 rub (4000 Ft) a két bulira” ajánlatott sikerült lefaragnunk 0-ra :D

Itt jegyezném meg, hogy nem az volt a baj, hogy belépőt kellett volna fizetnünk, hanem azt, hogy mennyit, és erről senki nem tájékoztatott minket a megjelenésünk előtt, ja és ebben az összegben semmi nincsen benne (kaja, pia).

A vasárnap csendesen telt, meglátogatott Dasha és az új barátja. Anderj-nak hívják a srácot és egy 192 cm, nálam vastagabb gyereket kell elképzelni. Több, mint 10 éve judo-val illetve sambo küzdősporttal foglalkozik. Kicsit meglepett a megjelenésük, mert azt tudtam, hogy jönnek, de azt pontosan nem, hogy mikor. A sráccal volt miről elbeszélgetni, kb annyira tud angolul, mint én oroszul.

Mondtam neki, hogy engem érdekelne valami küzdősport itten, mert megesz az unalom. Megígérte, hogy utánanéz és segít, hogy valahová befogadjanak erre az 1 hónapra.

интересный (azaz érdekes infok): Omer eléggé nagy @-es volt vagy 5 évig, nem tudom milyen vezető pozíciót töltött be az Ankarai @-ben. Amikor mentünk az @ buliba, elmesélte, hogy egyszer az @-el mentek valami másik városba, konferenciára. Eléggé hosszú út volt és a sofőr elaludt a volánnál, a busz letért az útról, a sofőr mikor felébredt az első reakciója, hogy elrántotta a kormányt minek következtében a busz felborult. Több mint 20an megsérültek, 2en meg is haltak!!! Omer kirepült az ablakon és vagy 5-6 méterrel arrébb ért földet. Szerencsére maradandó sérülés nélkül megúszta. Elmesélte, hogy az egyik lánnyal (aki meghalt) 15 perccel a baleset előtt még beszélgetett.

2012-01-31 Régi ismerősök, új érzés

Úgy hozta a helyzet, hogy ma találkoztam Vikával. Aki olvasta előző blogomat tudja, hogy ő volt az orosztanárnőm 1 évvel ezelőtt. Meghívott hozzájuk az RÉGI KOLESZOMBA, mert a lakótársai is szerettek volna látni. Az itteni kultúrának megfelelően illetve, hogy lányokhoz voltam hívatott, vettem egy tortát és azzal állítottam be. Mindenki nagyon megörült nekem, nagyon jó volt ezeket a régi ismerősöket látni. Vika tiszteletemre sütött egy csokis muffin féleséget, ami nagyon finom volt. Anno részt vettem a lakótársuk születésnapján és ott megismerkedtem néhány emberrel. Ők mikor meghallották, hogy ismét itt vagyok, tiszteletüket tették az estén, így a végén már 7en voltunk. Nem nagyon beszélnek angolul, de azért jól elbeszélgettünk, de sokszor a „What the f*ck???” arckifejezés látszott arcomon, amit a többiek is konstatáltak. Egy bő 3 órát voltam náluk, megismerkedtem Vika új barátjával is, ő elég jól beszélt angolul. Elkezdte sorolni, hogy milyen országokban járt az elmúlt években, elég hamar kiderült, hogy szülőknél van pénz rendesen.
Mondjuk az érdekes, hogy Magyarországról nem nagyon érdeklődtek, engem kérdezgettek, hogy mi történt velem ebben az évben mit dolgozok, és mi a retket keresek ismét Novoszibirszkben  Pont holnap érkezik hozzánk egy igen gatyafagyasztó front -15/-20fok és a fél ország be van tojva, hogy most mi lesz. Furcsa ezt egy olyan városból olvasni, ahol -30fokba járok sétálva reggelenként dolgozni. Vika elmesélte, hogy ebben a félévben csak 1 vizsgája volt és az sem sikerült neki. Mutatta papíron, hogy mi a tárgy neve, szerencsére Google kéznél volt és a megoldás „valószínűség számítás”, nos ez nem tartozik a legfontosabb szavak közé amit pont oroszul meg akarok tanulni és nekik is mondtam, hogy ne erőltessék az agysejtjeiket, hogy megtanulják egyáltalán kimondani, mert nem gyakran használt szó ez nálunk. Az este folyamán csak olyan szavakat próbáltak meg lefordítani, ami esélytelen, hogy kimondjanak pl.: blöff
Csatlakozott hozzánk egy srác Sztyopa, aki rendkívül magánkívül volt, hogy én ott vagyok. Az egyik ismerőse nemrég volt Hazánkban. Kiderült, hogy gitározik egy együttesben, na alaptéma máris megvolt. Felajánlotta, hogy szívesen megtanít pár alap dolgot a gitáron illetve jövő héten lesz koncertjük és oda is meghívott. Az az egy baj, hogy Hétfőn lesz és bent a városban, ami innen több, mint egy óra és a taxi vissza 4eFt. A srácról nem tudtam eldönteni, hogy van-e egy kis „melegség” benne vagy csak tényleg maga alatt volt, hogy egy európait lát a koleszban…
Az egyedüli probléma velük, hogy nem azok a bulizos emberek, nem is nagyon isznak, tehát sok "outdoor" programot nem lehet velük szervezni...
Végül hazajöttem taxival, mert ilyenkor a „marsrutka” már nem jár, oroszéknál az éjszakai járat pedig teljesen ismeretlen fogalom. Mindenesetre, úgy jöttem haza, hogy végre 2 és fél hét után először eltöltöttem egy olyan estét, egy olyan közegben ahol tényleg 100%ban jól éreztem magam.

2012-01-30 - Második hétvége

Túl vagyok a második hétvégén, 1 fokkal jobb a helyzet, mint múlt héten. Pénteken elmentem röplabdázni a kollégákkal, hazaérve megint kisebb kavarodás ált be. Megérkezett Katya kolléganőnk/lakótársunk és odaadtam neki a kulcsomat, hogy másolja le. Omer pedig az eredeti tervek szerint otthon lett volna tehát a bejutás nem lett volna probléma. Nos, mivel az előző mondat feltételes időben írtam, ezért mindenki rájöhet, hogy nem így alakult. Omer elment otthonról és a kulcsot a szomszéd néninek adta, aki várta megérkezésemet. A probléma akkor kezdődött, mikor rájöttem a -30fokban az a ház előtt, hogy a néni kaputelefonja nem működik…Nagyszerű…Végül felhívtam mást és orosz nyelvtudásom segítségével be tudtam menni a házba (nálunk, ha valaki felhív valami ürüggyel hogy engedd be a házba, jól elküldöd melegebb éghajlatra-szerencsére nem ez történt). Bent vagyok a házba (hurrá, nem fogok halálra fagyni) viszont jött egy másik bökkenő, a csengő sem működik. A lakásrészünket úgy kell elképzelni, hogy egy fémajtó választja el a folyosótól, ott van egy kis tér, amiből nyílik a két lakás ajtaja. További 10-15 perc dörömbölés után bábuská kijött és elnézést kért, mert elaludt. Igazából kedves néninek tűnik, de van egy olyan kinővés a szemöldökén, hogy nehéz levenni róla a szemem, annyira ronda…
Szombaton végül azt a programot találtuk ki Omerrel és Veronikával (Omer barátnője), hogy ellátogatunk az AIESEC-es gyűlésre. A régi AIESEC tagok nagy örömmel fogadtak minket, sajnos már sokan nincsenek ott a régi bandából. Itt jegyezném meg, hogy olyan hideg volt a teremben, hogy majdnem mindenki nagykabátban ült… Meghallgattuk a prezentáció végét, kicsit ott voltunk, de közös megegyezésre leléptünk. Elkezdődtek az AIESEC-es játékok amik 18 évesen biztos nagyon viccesek, de én soha nem voltam nagy híve az ilyeneknek…Utunk a többi srác lakásához vezetett akik házibulit rendeztek. Annyit tudtunk, hogy 3 fiú és 3 lány a jelenlegi felállás, és a lányok nem beszélnek angolul… Annyit itt gyorsan megjegyeznék, hogy a társaságból Mihail beszél a legjobban oroszul, neki azért elég könnyű, mert sok a hasonlóság a lengyel és az orosz nyelv között. Na mindegy vissza a buliba. Hát amikor először megláttam a csajokat inkább elszörnyedtem és arra gondoltam, hogy túl kevés sört vettem. Most már könnyű megérteni, hogy hány csajjal jöttek ezek össze előző időszakban, hogyha „még a legyet is röptében” elvet követték. Szerencsére Sztász illetve az ő barátja is ott volt - az a lány akinél múlt héten voltunk bulizni. Idő folyamán eléggé felduzzadt a létszám, újabb lányok jöttek, de a színvonal nem emelkedett. Mindegyikükről lejött, hogy nem nagyon beszélnek angolul. Mihail el volt foglalva, hogy az egyik törpe rusnyaságot megkaparintsa (sikerrel), így eléggé rám hárult a feladat, hogy beszélgessek/fordítsak. Kis idő után azért eléggé belejöttem, de azért az lejött, hogy komoly korlátaim vannak orosz tudás terén. Átbeszéltünk mindent amihez volt szókincsem, a végére már kicsit unalmas lett a társaságuk így másik szobába mentem. Szerencsére elég hamar lejött nekik, hogy nem akarok senkivel „papás-mamást játszani”, így átkerültem a „mindenki kedveli Tomikát” kategóriába és míg a többiek potenciális hímegyednek számítottak addig  én ezt szerencsére megúsztam. Az egyik szobába lehetet táncolni, lekapcsolt villanynál, mondhatni az volt a lakás kéjbarlangja. Én kellő sör után benyújtottam kérvényemet, hogy a sok nyálas csöpögős hip-hop és pop után én is had válasszak zenét (muhahaha). Persze tisztában voltam vele, hogy az alakalom nem megfelelő egy kiadós thrash metal nótázásra. Ezért beraktam egy jó kis drum and bass számot. (itt Dunának illetve Sághynak jegyezném meg, hogy Pendulum-Tarantula) Na az egyből lejött, hogy a többiek nem tudják, hogy eszik vagy isszák-e az ilyen zenét. Santiago párban szeretett volna táncolni az egyik lánnyal a többiek meg a pop-hip-hop-os táncot imitálták rá. Hamar rájöttek, hogy ezt nem lehet Zeném hatására Sztász illetve Santiago valami kényszert érzett rá, hogy bukfencet vessenek a kihúzott ágyon. A probléma az volt, hogy ezt párhuzamosan, ám egymástól függetlenül találták ki, aminek az lett a következménye, hogy jól „egymásba gurultak” magyarán lerúgták egymást. A zenémet lekapcsolták 2 perc után, nekem pedig konstatálnom kellett, hogy ezek nem hogy inni nem tudnak velem, de még a zenémtől is kiütik egymást 2 perc után…Hát igen, más társaság.
Az este folyamán még beszélgettem a többiekkel és miután mindenki elfáradt, hazamentünk, én olyan 4 körül értem haza. Az még vicces volt, hogy Mihail újonnan szerzett barátnője komoly ittas állapotban megkért, hogy csörögjek rá, mert nem találja a telefonját.(Mihail már javában horkolt) 5 perccel később mikor már hazafelé mentem, felhívott, hogy ki ez a szám és minek zaklatom az éjszaka közepén 
A vasárnap csendesen telt, itthon voltam és semmi extra nem történt.
Hétfő naphoz még annyi bejegyzést tennék, hogy reggel Omerrel sétáltunk munkába és összefutottunk Sztásszal. Megörültünk neki, esetleg kocsival elvisz minket (Fiúknak Subaru Legacy – 260 lóerő, bőrülés stb)…Hát ez nem jött össze, mert konkrétan ellopták mind a négy kerekét és mint a filmekben reggel arra ébredt, hogy a kocsija alá van támasztva 4 téglával és a kerekek pedig sehol. A rendőrök, pont akkor jöttek mikor mi is ott voltunk. A nap másik érdekes témája az volt, hogy Mihail kinyögte, hogy a partin 2 lány konkrétan orosz prostik voltak…Mondjuk én jól elbeszélgettem velük, de Mihail-lal egyet értettünk abban, hogy azt nem tudjuk hogyan élnek meg belőle, mert brutál rondák voltak…Hát ez a 7vége is elment.