Ob

 Lengyel sráccal a buszon

 Sztász

 Szentpétervári kollégám, akit csak Lincoln-nak szoktam hívni

 Dima és felesége

 Santiago

 Banánozás a jégen

 Ely

 Ely feltötlve

 Itt raboljuk el a főnökterepjáróját

 Vigyázz Jeti jövünk

 Ezt kihagytam...

 Főnök...

 Játszótér nagyoknak

 Lucie (cseh lány)

 Sztász

 Ely hazafelé...

 Ezt mindig elfelejtettem megemlíteni a blogomban, reggel egy iskola mellett sétálok el és nem iskolaköröket futnak, hanem sífutás van. Nem csoda, hogy jók télisportban...

Lakás

 A fürdőben egy ilyen matrica fogadott, kicsi a világ vagy ez egy jel?

 Fürdő

 Szobám

 Konyha

És a végére a spéci zár ami a lépcsőházhoz vezető ajtón van. Két kézzel lehet csak kinyitni. Alsó pöcköt felnyomni, vas ajtót magad felé húzni, és a középső pöcköt elhúzni. Bazi 1szerű nem? Eléggé sok helyen van ilyen zár, de az értelmét még nem sikerült megfejteni, mert  amásik oldalról sima kulccsal nyílik...

Céges kocsmázás

 Ekaterina (volt lakótársunk) Dima (csoportvezetőnk) és Anatoly (tech segítőnk)

 A főnök mindenkivel egyet ért

 Veronika (Omer barátnője) Ekaterina, Dima

 Santiago

 Michal, Ely, Omer

 Anatoly és Svetlana a technikai segítésgeink (ha megértik mailünket)

Ely (from Brazil)

Képek az ingyenes @ buliról

Inna, inna eggyet a sörömből :)

Omert elkapják a sex change teremtményei

 Inna és Omer

 Santiago meg valaki :)

2012-03-03 Ob

Az Ob (Oб) Oroszország leghosszabb, Ázsia második leghosszabb folyója, hossza 3650 km. Ez mind nagyon, szép és érdekes, de az én agyamba nem ezek miatt az adatok miatt lesz emlékezetes, hanem mert itt volt a céges rendezvényünk, ahol pár extrém sportot is kipróbálhattam.

A teljes story bemutatásához néhány ízléstelen dolgot is meg kell említenem J

Megelőző este, Sztász meghívott minket a lakására, hogy sörözzünk egyet játszunk valami kártya- vagy társasjátékot. Mivel időre voltunk meghívva és persze eléggé időszűkében voltunk, a sör megvétele után Omerrel kitaláltuk, hogy bolt melletti kioszkban eszünk egy saurmát, én már ettem előtte ott 2x, tehát nyugodtan ajánlottam Omernek is. (A saurmát úgy kell elképzelni, mint a csavart gyrost csak ezt még át is sütik előtte). A többiek elmentek egy argentin együttes blues koncertjére potom 4 eFt-ért, én megyoutubeoltam az együttest és hamar arra jutottam, hogy ezt inkább kihagyom. Viszont Sztániszláv házibulija után ahol „nagyon izgalmas” uno-t játszottunk átmentünk erre a helyre ahová a koncert után már ingyen be lehetet menni. Viszonylag hamar hajnali 1kor otthon is voltunk, mert a busz 10kor indult.

Reggel Omer és én hascsikarásra ébredtünk és egymásnak adtuk a kilincset a rötyin.  A kezdeti roham után gyorsan összepakoltunk és útnak is eredtünk. A cég bérelt 2 buszt ami elvitt minket egy gyerek kempingbe ami az Ob folyó partján terült el,  és bő 2 óra zötykölödés várt ránk, mint kiderült célállomásunk a Tajga szélének is tekinthető. A buszút jól indult, beszélgettünk és úgy tűnt, hogy a reggeli problémát és túléltem. Sajnos/szerencsére Omer „haldoklott” izzadt, rosszul volt stb. Indulás után 20 perccel szólt, hogy álljunk meg egy Wc lehetőségnél. Egy benzinkút és kávézó helyiségnél álltunk meg. Őt ilyen gyorsan még nem láttam futni… Bennem is motoszkált valami, gondoltam felállok a székből és levegőzök egyet, erre a reggelinél rosszabb görcs támadt rám, én is fénysebességre kapcsoltam. Sztász egy kinti rötyi helyiség előtt várakozott, fogta Omer kabátját. Én mikor benyitottam egy számomra váratlan (jobban átgondolva várható) kép fogadott…A semmi, azaz nem a semmi csak egy lyuk a földben. Nem hogy rendes rötyi nem volt, de még kapaszkodó és papír sem. Az idilli képet az is rontotta, hogy a -20fokban az egész rötyi egy jégveremhez hasonlított, jégcsapok, deres fa, mindez bent, nem kint, jah és életemben először használtam ilyen „lyukat”, de a szükség nagy úr, megmenekültem…

Az út hátralévő része eléggé szenvedőssé vált, zötykölödtünk végig a semmiben, csak hó és néhány fa amíg a szem ellát, az út végén még bent kanyarogtunk az erdőben. Szerencsére megérkeztünk a katasztrófa előtti 24.órában, gyorsan leváltam a többiektől és kerestem egy rendes, civilizált rötyit. Amikor arra ráültem, na, az volt számomra az igazi Mastercard érzés…

Miután rendeztem soraimat, megkerestem a többieket és átmentünk ebédelni. A étkező igazi, hamisítatlan, socreál helyiség volt. Látszott, hogy gyerekekre vannak specializálva, mert nem volt kés az asztalon és nem is tudtak adni. A kaja alacsony minőségű orosz ételekből állt. Borscs leves és valami fasírozott, grecskával illetve tea. Kaja után a kollégák megterítettek a kinti asztalokon, chipsek, üdítők, borok, sörök, vodkák. A táborban eléggé sok program volt, és szerencsére nem azokra a szánalmas csapatépítősdikre kell gondolni, mikor a lábainkat összekötve a pont legutáltabb munkatársunkkal rohanunk egy kanálon lévő tojással. Nem itt a legtöbb program a téli sportottal volt összefüggésben. Lehetett korcsolyát bérelni, „gumiabroncsot”, amivel egy pályán lehetett lecsúszni. Illetve az egyik kedvencem a motoros szán után kötött banán volt, ezt volt szerencsém 2x is kipróbálni. A korcsolyán kívül mindent kipróbáltam, igazából ez az egyik olyan dolog, ami soha nem is vonzott…Hamarosan megint ettünk most egy üzbég nemzeti ételt amit plov-nak hívnak. Ez lényegében rizseshús, amit bárányból készítenek. És ekkor kezdődött csak igazán a móka, megjelentek a motoros szánok pontosan 2. Az egyiknél a vezető mögé lehetett ülni a másik pedig szabad volt, arra bármelyik 2 ember ráülhetett. Persze 2 másodperc alatt kígyózó sorok alakultak ki. Ekkora szerencsére a főnököm, Dimában már elég alkohol volt, hogy megmutassa ő a kemény srác és a dzsipjével ráment a folyóra és a befagyott tavon rodeózott egyet. A lengyel és brazil srác kapott az alkalmon és elkérte tőle a kocsiját. A főnökünk pedig odaadta nekik, tehát a kolumbiai sráccal kibővülve elvittük a főnökünk dzsipjét és állatkodtunk eggyet a befagyott tavon. Mi a Santiagoval hátul ültünk, mondjuk én nem is vezettem volna, mert nincsen nagy vezetési tapasztalatom, de figyelembe véve, hogy a lengyel és brazil srác is ittas volt…Drifteltünk össze-vissza, video is készült róla, na ez egy jó móka volt.

Visszatérve beálltam az addigra lecsökkent sorba és kisidő múlva alkalmam nyílt motoros szánt vezetni. Az cd részlegünk vezetőjével ültem a gépen, megbeszéltük, hogy félúton majd cserélünk, na ez is egy emlékezetes élmény lett, repeszteni egy ilyen szánon Szibéria közepén. Visszatérve még sörözgettünk illetve a tűz mellett beszélgettünk.

Figyelembe vettem reggeli állapotomat, ami napközben szerencsére teljesen elmúlt, elég óvatosan ettem/ittam. Azért páraknak így is sikerült elég rendesen elázniuk, legfőbbképpen a brazil srácnak. Összehaverkodott azzal a szakáccsal aki a plov-ot készítette és elég brutálisan leitatták, megjegyzendő, hogy a szakácsnak az egész felső fogkirakata aranyból volt J

Vacsoránál az volt a téma, hogy ki megy vissza a városba, illetve ki marad a táborban. Kaja után lehetet volna még szaunázni amihez vittem cuccot is illetve volt valami disco is, viszont a cég csak Szombat estére rendelt 2 buszt vissza a városba. Másnap reggel be kellett volna kéretőzni valakihez aki kocsival volt, ez eléggé bizonytalannak tűnt, így, úgy határoztunk, hogy este visszamentünk, de a cég 90%-a visszajött még aznap este. A visszaút eléggé unalmas volt, 2 és fél óra zötykölödés, az unalmat csak az törte meg, hogy a brazil srác néha magához tért, csinált egy kis műsort majd visszaesett a kóma állapotába.

A nap érdekessége még az volt, hogy megismerkedtünk a cseh lánnyal (Lucie) is aki 1hete érkezett és fordít a cégnek játékokat. Kedves lány, brazil pasija van akivel Amerikában ismerkedett meg mikor csereprogramban vettek részt, volt Budapesten is és ellentétben a 4 „kollégámmal” ő legalább érdeklődő, jobban el tudok vele beszélgetni, bár az egyedül ami kicsit zavar, hogy kissé "repedt fazék" hangja van, de nem akarok rosszmájúnak tűnni, aranyos lány.   

2012.02.19 Az első közös sörözés

Péntekre, Dima foglalt egy asztalt a csapat számára, egy ír sörözőben. Az alaklom a lengyel, brazil, kolumbiai srác születésnapjának megünneplése volt , pár 7 eltérés van köztük, illetve, hogy végre legyen valami közös program is legyen már. Na mindegy, munka után taxiba pattantunk és irány a hely. Egy meglepően pici pub-ra kell gondolni, ahol a mi „boksz”-unkon kívül csak pár asztal volt. Az estén részt vett Svetlana (főnökünk asszisztense aki foglalja nekünk a jegyeket illetve ő a jolly joker, mert minden ügyben lehet hozzá fordulni) Anatoly (hivatalosan project manager-ünk, technikai kérdésben hozzá lehet fordulni) még egy Svetlana (különböző statisztikákat tőle lehet kérni – mármint, ha megérti a mailt amit küldesz neki :D ) Dima, 3. Svetlana (aki kimondottan nem kedvel engem),Ekaterina (orosz lakótársunk) és mi 5en. Először mikor megláttam az itallapot, majdnem lefordultam a székről. A mi ír kocsmánkba 1 korsó Guiness olyan ezer forint körül van, itt 2100 Ft, de kockáztattam, hogy a főnököm csak állja a számlát…Csoportvezetőnk kitett magáért, annyi és olyan „sörkorcsolyákat” rendelt be, hogy csak pislogtunk a mellettem ülő Santiagoval. Lényeg, volt terülj-terülj asztalkám. Sőt mivel láttam, hogy néhányan salátát is rendelnek, szóltam Dimának, hogy én is ennék valamit. Így rendelt nekem egy steak-et, ami elég finom volt, de a tipikus esete, a művészi tálalásnak és az ezzel fordítottan párhuzamos hús méretével, az árát meg sem mertem nézni :D

Kaja után elkezdtünk Uno-t játszani majd kicsivel később egy „Mafia” nevű kártyajátékkal játszottunk. Ebben a játékban az első 3 körben biztos kiestem az este folyamán, igazából most játszottam először és remélem utoljára is…

Végül ott töltöttünk egy bő 3 órát, én megkóstoltam 4 féle sört, összességében ittam 5-6 korsóval, ami 3 óra alatt azért elég szép mennyiség, de nem hogy részeg nem voltam, de „pityokás” sem. Átszámolva elittam vagy 10 ezer forintot és még így is vizezett söröket kaptam. Szerencsére Dima fizette a csekket, majd lazán a pohárban hagyott 8 eFt borravalót…

Páran hazamentek, de mi végül megindultunk a Bunker nevezetű – általunk sokat látogatott- discoba. A buli kissé nehezen indult, mert elég korán lent voltunk, de egy nagyon jó kis party kerekedett ki belőle. Az este színvonalát tovább emelte, hogy további Alawar dolgozók is feltűntek a táncparketten, így a végén kb. 15en buliztunk együtt. Végül 3.30 körül eljöttünk, Ekaterina taxija 4.00re jött a házunkhoz, mert repült vissza Szent Pétervárra. Katya csak 2-3 hétre jött Novoszibirszkbe, de majdhogynem felvágta az ereit, mert annyira szétunta az agyát itt. Mondjuk nem csoda, Oroszország kulturális fővárosából átrepülni az Isten háta mögötti Novoszibirszk, panel dzsungelébe ahol a közelben nincsen semmi időtöltési lehetőség, csak a munka. Végül az eredetileg tervezett kedd helyett szombaton visszarepült, ettől teljesen eufóriába került. Kolléganőmről eddig nem sokat írtam, egy eléggé apró nőt kell elképzelni kb 160cm és 40kg. Előző cégénél szintén ilyesmi játékokat fejlesztettek, így adódott a lehetősége, hogy meghívták Seatlle-be a központba (mint engem Szibériába :D) és beutazták fél USA-t. Ha jól tudom, 2-3 hét múlva megint választások lesznek Oroszországban, véleménye szerint, ha megint az aktuálisan hatalmon lévő erőket hozzák ki győztesnek, akkor komoly tüntetések, zavargások várhatóak. Az előző választási eredményeknél is elég erős gyanú merült fel a manipulációra. Végülis eléggé emlékezetes story lenne belőle, ha vissza utazásomat először a Malév csődje veszélyeztetné (bár csoda folytán azon 2-3 útvonal közé esett a Bp-Moszkva ami nem szűnt meg, mivel az Aeroflottal közösen üzemeltetik), második sorban pedig egy kisebb forradalom törne ki országszerte, bár véleménye szerint erre itt Novoszibirszkben vajmi kevés esély van erre, inkább Moszkva, Szent Pétervár. Bár Moszkvában át kellene szállnom az igaz…

Az esti piálgatás közben kiderült, hogy Svetlana-t (aki nem bír engem) eléggé zavarja, hogy fújom az orromat az asztalomnál és nem a mosdóban csapom ki a kezembe. Erről is csak úgy szereztem tudomást, hogy Santiago elszólta magát. Nekem pedig az a gusztustalan, ahogy ez a csaj szűrtyög, (taknyát visszaszívja) és ezt kell hallgatnom. De legyen, eldöntöttem, hogy Hétfőtől mikor zsebkendőt használok, majd felé fordulok és úgy fújom ki (eddig legalább próbáltam a többiektől elfordulva végrehajtani a cselekményt) J

Szombaton részt vettünk egy @-es „speaking club” rendezvényen, aminek az a lényeg, hogy a helyiek külföldieket hívnak meg és angolul beszélgetnek, ismerkednek más kultúrákkal.  A rendezvényen Inna megkeresett, hogy hallotta van egy szabad szobánk és lenne itt egy gyakornok akinek Február végig kellene szállás. Na és kedves olvasóim, akik az előző évi kalandomat olvastátok már ki is találtátok, hogy melyik országból érkezett a srác…NA?? Igen, pontosan…TAIWAN.  Hát ez hihetetlen, egyszerűen olyan, mintha egy illúzió lenne ez az ittlétem, a főbb motívumok megismétlődnek.

De ezúttal elutasítottam a megkeresést, mivel a lakást a cég bérli, velük kell leegyeztetni. Mondtam nekik, hogy mivel hamarosan érkezik egy cseh lány a céghez, aki fordítani fog, azt biztos el lehet intézni, hogy ő nálunk lakjon. Közel van a cég és egy havi lakbért meg tudna spórolni, állítólag már lefoglalták a szállást neki a koleszban úgyhogy ez ugrott, mindenesetre a szándék megvolt…

интересный: A héten együtt ebédeltem Santigoval és beszélgettünk Kolumbiáról illetve családjáról, most már biztos vagyok benne, hogy gazdag családból származik, mert középiskolában, Amerikában tanult (bár az nem tiszta, hogy csak ideiglenesen vagy ott kezdte és fejezte be a tanulmányait) mondjuk ezt nem mindegyik kolumbiai család teheti meg. Az ország nem éppen a gazdagságáról híres. Mondjuk kérdezgettem az emberrablásokról, gerillákról és kiderült, hogy a nagybátyját egyszer elrabolták! Végül elég hamar elengedték, de cserébe a kolumbiai kormánytól valami elég komoly összeget kapott kárpótlásként ($80.000=16.000.000 Ft)

2012-02-02 @

A mostani bejegyzésemet két különleges @ (AIESEC) partynak szentelem. Na szóval, csütörtök este miközben szüleimmel beszéltem Skype-on, benyitott a török srác, hogy Santiago és ő mennek @ buliba és nem-e akarok csatlakozni. Valaki szólt neki, hogy most van valami regionális nagy konferenci.a Miért is ne? Hívtunk taxit és megindultunk, az @-esek nem tudták, hogy +3 külföldi érkezik a 4-5 napos rendezvényre, csak a taxiban küldött SMS-ből értesültek rólunk. Mikor megérkeztünk, kiderült, hogy ugyanabban a gyerek „lágerben=táborban” van a konferencia, ahol múlt évben is voltunk a többiekkel – kicsit a világ. Kint a mínusz -25fokban kellett várakoznunk, mert a tapló portás be sem engedett, míg a 2 @-es ki nem jött értünk.

Az egyik @-es lány aki kijött értünk, azt találta ki, hogy nyissunk be a szobába ahol a régebbről ismert @-eseink tartózkodnak „hujjungozva”. Na ebből az lett, hogy mi bementünk „hujj”-t üvöltve, mire az ő arcukból a meglepetés helyett a „mi a f*szt keresnek ezek itt” reakciót lehetet leolvasni illetve az ehhez társult kötelező vigyor illetve ölelkezés…nagyon gáz volt! Rövid időn belül kiderült, hogy 500 rubelt kellene fizetünk, mert itt vagyunk. 4000 Ft? Hát erről nem volt szó! Na mindegy, Santiago, Omer és én hamar megegyeztünk, hogy első körben megpróbáljuk kijátszani ezt a belépőt. Az @-es ismerőseink hamar kiküldtek minket, hogy ők most át fognak öltözni, mert az esti buli témája görög party volt. Tettünk 3 lépést a folyosón és már is le lettünk támadva, hogy „hé ti külföldiek vagytok?, honnan jöttetek,” stb. Így hozott össze a sors egy jekatyerinburgi sráccal, akinek a második mondata az volt, hogy „ gyertek be hozzánk és igyunk egy kis vodkát”- na végre! Kicsit kínosan éreztem magamat, mert mi nem vittünk magunkkal semmit, tehát a vodkát tisztán kellett innom…2-3 kör után megbeszéltük, hogy menjünk le a party helyre. Röviden, jól éreztük magunkat, jó kis buli volt, bár nem sok régi ismerőssel találkoztam. A party vége felé inkább csoportosan kint beszélgettünk. Itt hozott össze a sors egy brazil sráccal aki nemrég volt Budapesten. Azt mondta, hogy a világ egyik legjobb városa és mi a reteknek jöttem el onnan? Mondtam neki, hogy ez egy hosszú történet… Később a többiekkel beszélgetve, az a téma jött elő, hogy melyik országnak, mi a fővárosa…Én nem vagyok erős földrajzból, ezt ti is tudjátok, de hogy ezek az oroszok mennyire nincsenek képbe az durva. Na az még egy dolog, hogy nem tudják mi Kolumbia fővárosa, de MAGYARORSZÁG fővárosa! Az az igazság, hogy nem itt találkoztam ezzel a problémával először… A bulinak olyan 2 körül vége lett, rendeltek nekünk egy taxit, és mielőtt leléphettünk volna, megjelent,egy @-es lány, hogy fiúk akkor mi lesz a belépővel? Tipikus esete, hogy látod a fényt az alagút végén, de mégsem…Hát mi elkezdtük a hülyét játszani, csak pár órája érkeztünk, senki nem mondta, hogy van belépő, nincsen nálunk ennyi pénz stb. A lényeg, hogy meggyőztük a lányt, hogy nagyon tetszett a party és pénteken vagy szombaton vissza jövünk, akkor elintézzük a piszok anyagiakat. A csaj bevette, mi pedig leléptünk, mert a taxi már várt. Az még egy mókás pillanat volt, hogy a kijáratnál át kellett másznunk a kerítésen, mert a portás már nem volt ott hajnali 3-kor. Santiago és nekem ez nem okozott problémát, de Omer a maga 110 kg-jával segítségre szorult J

Szombaton eldöntöttük, hogy vissza fogunk menni a buliba. Sajnos Omer sz*rakodása miatt kb éjfélre értünk oda. Megint kijöttek elénk illetve a kerítésen is át kellett másznunk. Az volt az elsődleges pont, hogy el kell kerülni a rendezőket, megpróbáljuk nem kifizetni a belépőt. És itt jegyezném meg, hogy elkövettem egy ÓRIÁSI bűnt. Kitöltöttem 3dl pálinkát, hogy a jekatyerinburgi srácokat megkínáljam, erre elvesztettem a taxiban! Ezért nem is tudom mekkora tockos jár…

Az est témája „sex change party”, tehát fiuk lány ruhába illetve fordítva. Az este folyamán találkoztam pár értelmes emberrel akik tudták, hogy egyáltalán HAZÁNK melyik kontinensen található…Erre mi volt az első reakciójuk? Olvastam, hogy csődbe ment a Malév! Ez kissé meglepett, hogy Szibériában ezt fogom visszahallani, továbbá elszomorított, hogy hazánkról az elmúlt 1,5 évben csak rosszat lehet hallani. A buli különben jól sikerült, leszámítva a számomra idegen @-es táncokat, jó kis buliba csöppentünk. DE. Alig voltunk ott 3 órát , mikor a többiek intettek, hogy lépni kellene.? Kiderült, hogy egyik szervező megkereste őket, hogy akkor most fizessünk 3000 rubelt (24eFt-ot) fejenként!!!

Mi a retek?? Na erre megint előjött a túlélési ösztön, hogy húzzunk innen, csendben amíg lehet. Sajnos így a bulit ott kellett hagyni, és visszamentünk a többiek szálláshelyére. Ott még beszélgettünk kicsit pár emberrel (találkoztam egy lánnyal aki Kecskeméten volt valami konferencián) és végül hívtunk egy taxit. Persze Omernek megint segíteni kellett a kerítés átmászásban, de úgy tűnik sikerrel megléptünk ismét. Az eredetileg általunk kitalált „fizessünk 500 rub (4000 Ft) a két bulira” ajánlatott sikerült lefaragnunk 0-ra :D

Itt jegyezném meg, hogy nem az volt a baj, hogy belépőt kellett volna fizetnünk, hanem azt, hogy mennyit, és erről senki nem tájékoztatott minket a megjelenésünk előtt, ja és ebben az összegben semmi nincsen benne (kaja, pia).

A vasárnap csendesen telt, meglátogatott Dasha és az új barátja. Anderj-nak hívják a srácot és egy 192 cm, nálam vastagabb gyereket kell elképzelni. Több, mint 10 éve judo-val illetve sambo küzdősporttal foglalkozik. Kicsit meglepett a megjelenésük, mert azt tudtam, hogy jönnek, de azt pontosan nem, hogy mikor. A sráccal volt miről elbeszélgetni, kb annyira tud angolul, mint én oroszul.

Mondtam neki, hogy engem érdekelne valami küzdősport itten, mert megesz az unalom. Megígérte, hogy utánanéz és segít, hogy valahová befogadjanak erre az 1 hónapra.

интересный (azaz érdekes infok): Omer eléggé nagy @-es volt vagy 5 évig, nem tudom milyen vezető pozíciót töltött be az Ankarai @-ben. Amikor mentünk az @ buliba, elmesélte, hogy egyszer az @-el mentek valami másik városba, konferenciára. Eléggé hosszú út volt és a sofőr elaludt a volánnál, a busz letért az útról, a sofőr mikor felébredt az első reakciója, hogy elrántotta a kormányt minek következtében a busz felborult. Több mint 20an megsérültek, 2en meg is haltak!!! Omer kirepült az ablakon és vagy 5-6 méterrel arrébb ért földet. Szerencsére maradandó sérülés nélkül megúszta. Elmesélte, hogy az egyik lánnyal (aki meghalt) 15 perccel a baleset előtt még beszélgetett.