2011-01-31

Előző bejegyzésemből annyi kimaradt, hogy péntek este egy nagyon jó kis dumálós este alakult ki a konyhában. 4 srác, 4 ország, 4 kultúra (Indonézia, Kína, Taiwan és Magyarország). A city center meglátogatása is tartogatott pár mókás pillanatot konkrétan az elején rossz marsrutkára ültünk és az isten háta mögött tett le. Na akkor menjünk vissza ahonnan elindultunk visszafelé leszólított minket egy 30 körüli nő(angolul), hogy honnan jöttünk stb. Nagyon rendes volt feltett minket a helyes marsrutkára és megkérte a vezetőt, hogy a városközpontba tegyen le minket. Az út azért eléggé durva, mert több mint 30 percet mentünk befelé (autópályán). Ma kiderült, hogy a város több mint 40 km széles. A marsrutkában utazók 90 %-a aludt az úton. A város különben nem rossz, nem egy világ város, de van benne minden. Meglátogattuk a színházat, császkáltuk egy nagyot, felfedeztünk egy foci stadiont, egy jégszobor kiállítást, illetve rábukkantunk piacra, na én azonnal rohantam körül nézni, de ez nem olyan józsef város/ecseri keveréke volt. Használtam szuper nyelvtudásomat is, mert akartam venni 0,5 kg sajtot. No ennek az lett a vége, hogy kezembe nyomtak 2*0,5 kg sajtot. Mindegy fizettem és leléptem. Mikor visszaértem a koleszba akkor vettem észre, hogy kaptam 0,5 kg sajtot és 0,5 kg vajat. Nos én alapból nem eszek vajat, de a ma esti vacsorán használtam illetve kínálom boldog boldogtalannak, hogy vegyenek belőle. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy nagyon finom. A 0,5 kg sajt illetve 0,5kg vajért fizettem 200 rubelt (kb 1400 ft-ot).

A munkahelyen ma tartottak nekünk (Andikának és nekem) egy kisebb prezentáció szerűséget a net kereskedelemről, de nagyon csak körvonalakban elméletileg a héten még lesz szerdán és pénteken ilyen előadásunk, szerdára kaptunk is házit.

Ami a fordítást illeti most 2 hét után kezd egy kicsit unalmassá válni főleg mivel egy féle játék részeit fordítom (Farm Frenzy 3). Elméletileg a héten kapom meg az utolsó ilyen fordítani valómat utána még egy közepes játék.(ez a heti norma). Jövő héten elkezdek fordítani search and find játékot, én egyet próbáltam, de 30 perc után meguntam, pedig állítólag az a legtöbbet letöltött játék stílus. Ezzel a játék félével az a bajom, hogy k***a hosszú. Andika is most egy ilyet fordít, laza 1160 sor excelben aminek a nagyrésze hosszú szöveg, és tele van speciális kifejezésekkel, mondással meg a retek tudja még mivel, tehát nem lesz egyszerű. De a fordítással párhuzamosan elméletileg más munkánk is lesz.

Ami a programokat illeti Lili ma felhívott, hogy nincsen-e kedvem valamelyik nap moziba menni. Mondjuk nem rossz ötlet egy kis hallás utáni szövegértés gyakorlása (direkt nem akartam használni a „nyelvgyakorlás” kifejezést, mert még páran félreértik:). Elméletileg szombatonként egy srác tart orosz nyelvklubbot különböző témákban erre invitáltak, de eddig ellent álltam, 7végén viszont szerintem elmegyek. Ha @ közös programra várnék itt rohadhatnék 3 hónapot a szobámban.

Elméletileg a 7en érkezik egy török srác a céghez. Legalább már 3an leszünk.

Jasper szobatársamat elméletileg pénteken elköltöztetik, találtak neki befogadó családot. Mondjuk összességében jó, hogy itt van, mert rohadt sokat használom az angolt.(és direkt nem használtam a fenti kifejezést a már jól ismertetet okok miatt:)

2011-01-30

Hajónapló, csillagidő 12:28-szombat.

Hát majdnem megszívtam megint ezt a szombatot. Beharangozták, hogy szombat este házibuli, Andikával úgy is terveztük az egész napot. Erre Lili felhív 1 órával a találkozó előtt, hogy bocsi, de ma nem lesz buli, azaz lesz, csak minket külföldieket nem akar vendégül látni a házigazda. Hát nem is tudom, inkább nem akarom leírni, hogy mit gondoltam akkor. Semmilyen program szombat estére? Maradjak a szobába? NEM valamit ki kellett találnom...

Szóltam Jaspernek, hogy szóljon a taiwani haverjának, nincsen-e kedve átjönni dumálni+piálni.

(ezzel a sráccal tök jól elbeszélgettem múlt hét szombaton, tehát benne láttam a reményt) Szerencsére benne volt a buliban. Találkoztunk is a szupermarket előtt, vettem egy üveg vodkát, 3 sört, srác is vett magának sört és irány a kolesz. Hát jó kis dumálós piálgatós estére sikeredett. Andika nem iszik alkoholt a muszlim vallásának köszönhetően, Rey az első feles után úgy bepirosodott, hogy öröm volt nézni, az este folyamán nyitogatta az ablakot, hogy friss levegőhöz jusson. Hogy is mondjam a srácnak kicsit „nagyobb volt a füstje mint a lángja”, de van benne spiritusz, sajnos fotókat elfelejtettem készíteni, de majd legközelebb.

Andika is érdekes történeteket mesélt fiatalkoráról, nyomta a hasist meg a többi drogot eléggé keményen.

Örülök, hogy összehoztam ezt az estét, jó kis móka volt.

Lilivel találkoztam napközben, a szomszéd koleszban volt papírgyűjtés ahol ő is besegített. Eléggé keményen nyomja a csaj, tagja ennek a környezetbarát klubnak, Aiesec, dolgozik valamelyik nagykövetségen (angol v amerikai), angolt tanít otthon, és partyzik heti 2x, ja és már az összes vizsgájával készen van. Na mindegy, kaptam a lehetőségen,ha már papír gyűjtés volt intézkedtem, kukáztak nekem régi orosz tankönyveket, remélem majd tudom őket használni.

Az a kis problémám akadt, hogy a bakancsomat el kellett vinnem a közeli cipészhez, mert elengedett a ragasztás, nem volt vészes, de jobb volt megcsináltatni, elméletileg hétfőre készen van. Persze mondanom sem kell, hogy ma esik a hó, (hogy rohadna meg, 2 hete itt vagyok hóesés nuku amint elviszem a bakancsomat másnap már esik is). Mai program, hogy Andikával bemegyünk a city centerbe, lehet, hogy a többi gyakornok ma megy bowlingozni, lehet csatlakozunk. Lili felajánlotta, hogy majd csatlakozik hozzánk, a városban, de csak 16.00 után, mert 15.00-tól benne lesz a TV-ben, és szeretné megnézni magát. Komolyan beszarás ez a csaj, most vagy ennyire hiperaktív vagy csak nagyon nem szeret otthon lenni...

2010-01-26

Nem is tudom hol kezdjem ezért csak bele csapok a közepébe. Ma este beköltözött a koleszba Andika is a szomszédba, ahogyan megnéztem a szobáját eléggé szerencsém van. Mondjuk ő annyiban nem fog kilógni a többi szinten lakótól, hogy ő is ázsiai. Mondjuk fültanúja lehettem egy olyan beszélgetésnek mikor elkezdetet bemutatkozni a fogszabályzós szomszédjának. Andikának iszonyat durva akcentusa van, srácnak pedig koeri akcentusa volt fogszabályzóval fűszerezve, engem is bevontak a beszélgetésbe, hogy fordítsak néha angolról-angolra. Lakótársam valamikor éjszaka érkezik, mert színházban van a többiekkel, engem is hívtak, de a Hattyúk Tavát egyszer elég volt megnézni Moszkvában. Hétvégére remélem összejön valami jó kis program. Munkahelyen ma sikerült lebeszélnem a vezetővel, hogy használhatom a Skype-ot munka után, amikor csak akarom.

Így legalább alapvető net szükségletem megoldódott. Eléggé jó fej Alexander (elméletileg a csoport vezetőnk lesz) keresztül kasul beutazza a világot, de hogy diplomatikusan fogalmazzak, az angolján nem látszik, pedig rohadt sokat jár USA-ba. Ma Andika és Alexanderrel ebédeltem, mikor mondtam, hogy nekem annyival könnyebb dolgom van, Andikához képest, hogy valamennyire beszélem a nyelvet, de az itteniek hamar leveszik, hogy nem idevalósi vagyok és néznek rám hülyén Alexander csak annyit fűzött hozzá, hogy szerinte az itteniek még nincsenek felkészülve erre...

Ami a munkát illeti, ma kaptam egy olyan visszajelzést, hogy túl gyorsan dolgozok, hát jó akkor lassítok a tempón és átnézem még 1x. Az érdekes volt, hogy ma megismerkedtem Valentinával aki a  Customer Support osztályon dolgozik. (ha valamelyik játékos problémát küld a cégnek ők foglalkoznak vele, az osztály különben napi 24/7-ben dolgozik. Ő ma pont 18.00-tól 6.00-ig dolgozik, igaz, hogy 12 óra, de utána 2 napig szabadságon van. Állítólag majd mi is fogunk így dolgozni, ezért nem is akarok több poént lelőni ezzel kapcsolatban majd még visszatérek rá :-)

Kulúr sokkal zárnám most is bejegyzésemet mégpedig: nincsen ebben az  országban kilós kenyér, ma nehezen találtam egy 0,5kg-s kenyért, mindenhol 30-40 mini kenyerek kész nightmare lehet, hogy csak nékem, de a többiekkel beszélgetve kiderült, hogy Tajvanban, Kínában, Indonéziában sincsen. Lehet, hogy ez csak ilyen közép-európai dolog?

Képek - Első 7 után

Mivel azt még nem sikerült kitalálnom, hogy a képeket hogyan tegyem közzé, ezért egyenlőre ide lövök fel párat. Mivel sietek nem tudok a képekhez egyesével commentet fúzni. Tehát kedves látogató láthatja: a szobámat,az utat a munka helyemre(szép erdős rész), kivülről lefotózva a "Business Center" ahol dolgozom, a marsrutka amilyennel utazok (13-14en ülünk benne), a reptér ahol rohadtam 6 órát, az esti havas erdőben Andikát (aki csak 3x esett el mire a koleszunkba értünk), Jasper az átmeneti szobatársam és egy szobrot ami a Novosibirski reptéren található.Röviden ennyi. A következőt igérem megpróbálom jobban megszerkezteni: :-)

2011-01-24

No túl vagyok az első héten. Röviden jól érzem magam.

Vasárnap azért eléggé mozgalmas volt.

Inna felhívott, hogy @ választás lesz náluk és nincs-e kedvem elmenni, végül rávettem magam és elmentem. Egyedüli negatív annyi volt, hogy mikor megérkeztem a buszmegállóba rohadtul nem volt senki, gatya fagyasztó hideg  volt, kezem majdnem lefagyott kesztyűben (persze a melegebb kesztyűm a koliba volt), és a legjobb az aksim kezdett meghalni, de megoldottam oda kerültem. Meghallgattam 2 szentbeszédet, hogy miért az aktuális egyént kell elnöknek választani, egyik csaj olyan szöveget nyomott, hogy, ha nem hallom nem is hiszem el. Na jó innen le kell lépnem gondoltam, szerencsére rátaláltam a többi gyakornokra akik, szerintem hasonló megfontolásból inkább a teát választották. Velük jól el lehetett dumálni, időközben befutott Andika is akiről kiderült, hogy vagy 10 éve küzdősportokkal foglalkozik, úgyhogy megvolt a közös téma. Szerencsére a másik szobában lévő bohózatnak eléggé hamar vége lett és mindenki megindult haza, az ajtóban még elkaptak, hogy akkor a Rei-t hoznák hozzám, pár napra. Mondtam OK semmi akadálya jól el ökörködtünk előző nap. Ehhez képest mikor megérkeztek Rei átváltozott Jasper-re, bár az ország nem változott. Azért az komoly, hogy a srácot kidobták a fogadó családtól, mert szombat este nem volt 23.30-ra otthon. Pedig a srác megpróbált, de 40 percet kellett várnia a taxira. Tehát a sráccal beállítottak hozzám, hogy lényegében az összes cucca ott volt a családnál, tehát abban aludt a kanapémon ami nála volt. Ő nem olyan „szerencsés” mint én 6 hétre jött oktatni suliba, de nincsen kapcsolattartó személye, mint nekem Liliya, kirúgták az első szállásáról, a munkája pedig úgy néz ki, hogy reggel vagy előző este küldenek neki sms-t, hogy kell-e órát tartania vagy nem. Tehát nincsen rendes heti órarendje, mondjuk az is furcsa, hogy 3-an vannak Taiwanból ugyanazon a projecten. Sráccal (19 éves) elbeszélgette amiről lehetett, reggel küldtek neki egy sms-t, hogy akkor 10 perc múlva itt vannak érte, legyen kész. Elméletileg hamarosan vissza érkezik.

Összegezve az első hetet: Jó minden, mondjuk a munkán kirohad a szemem, hogy 8 órán keresztül csak a monitort nézed (Tescoban legalább voltak olyan feladataim amihez nem kellett gép). Persze Andika illetve pár @ arc elkezdte erőltetni, hogy jövő héten megérkezik a 3. gyakornok Törökországból és béreljünk egy albérletet, de nekem egyenlőre nem tetszik az ötlet, mert itt legalább tudom használni a nyelvet, nu majd meglátjuk mi sül ki ebből. Andika mellesleg naponta többször imádkozik, többek között hajnalban is,(5x naponta) amit nem tudom, hogyan reagálnék le.  Érdekes volt, hogy Alawarban kérte, hogy biztosítsanak neki egy szobát, mert munka idő alatt 3x imádkozik.

2011-01-22

Hajónapló, csillagidő 2011-01-22 23:16  „Welcome Partyn” után.

Hát hol is kezdjem és hogyan kezdjem?

Végre láttam a fényt az alagút végén, hogy társasághoz és kellő alkoholhoz jutok, hát nem.

Egy drágább étterem/kávézóba mentünk ahol vízezett 1 korsó házi sör 700 Ft-ba került és az egész társaságban csak én ittam „alkoholt” (ezt az 1 korsót), de ahogy megpillantottam az étlapot el is ment a kedvem. Még jó, hogy itthon vacsoráztam (erről később). Nu mindegy lényegében mindenki evett, ivott 1 „üccsit” oszt sanyi. Tényleg nem tudom hová tenni ezt a Lili csajt az üdvözlésnek azt a módját választottam, hogy „hello” és ennyi, se pacsi sem ölelkezés. Nem tudok vele miről beszélgetni, ez van, talán majd később megtörik a jég...

Folyamatosan azt emlegeti, hogy az előző gyakornokok mekkora arcok voltak heti 2-3 buli, mindig boltba vettek kaját stb. (Szerintem valamelyik kezelte). Az este folyamán miután ez a téma előjött vagy 6x-ra majdnem elküldtem melegebb éghajlatra. A” party”-n voltunk vagy 12-en Liliy mellett ült egy Olga nevű szeleburdi csaj, a két csaj azért tettek fel érdekes kérdéseket, mondjuk nem csak nekem, hanem a mellettem ülő Taiwan srácnak is. Van-e barátnőm, meg szoktam-e csalni Lily kitért ameriaki tapasztalataira, beleértve az amcsik óvszer használati szokásairól ami nincsen nekik...

Komolyan most vagy nem tudott miről mesélni nekem vagy volt valami a salátájába...

Rá kell jönnöm, hogy vigyáznom kell poénokkal, mert nem otthoni közegben vok. Például Olgának viccesen beszóltam, hogy egy kicsit szőkén viselkedik erre kb úgy reagált mintha valaki azt mondaná nekünk, hogy román vagy...

A társaságban van egy néger srác azzal szerintem el lehet majd jól dumálni. A mellettem ülő srác Taiwanból érkezett na azzal jól el tudtunk ökörködni. Ha már itt tartok egyik csaj Dasha rákérdezett, hogy milyen a kolesz szobám, mondtam OK egyedül vagyok. NA erre lecsapott, hogy taiwani srácnak kell keresni egy másik szállást és, hogy mit szólnék hozzá? Valami diplomatikus választ kellett kitalálnom így elkezdetem magyarázni, hogy 2-en azért nem férnénk el (ők ezt úgy gondolják, hogy a srácot ingyen a nyakamba varrják), a srác olyan programon van itt, mit Veti volt kint tehát pénz nyista, abban maradtunk, hogy holnap beszélünk. Az, hogy a srác ideköltözzön párnapra míg nem találnak neki szállást az OK, de azért a 6 hét egy kicsit sok, egy ilyen kis helyen.

Nu lényeg eléggé döglött „buli” volt, de hát, ha az ember hozzászokott a búcsú bulik színvonalához…:-)

Elsők között le is léptem, gondoltam közelben lévő boltban veszek egy üveg vodkát, hátha a koleszban lesz valami, de a boltban lánccal el volt kerítve az alkohol részleg egy vörös táblára pedig valami olyasmi volt felírva, hogy kormányrendelet miatt +15 fokos hőmérséklet alatt 21.00-től nem adhatnak ki alkoholt reggel 6-ig. REMEK…

Lili kérdezte, hogy nincsen-e kedvem holnap menni bulizni, mert úgyis csak 11.00-re kell mennem dolgozni, nem biztos, hogy a második a héten már hót másnaposan kellene bemennem dolgozni. Ehhez képest előadást tartott, hogy tegnap mekkora buliban volt…

Ma elkészítettem első vacsorámat pelményit (elkészítettem alatt értsd: mireliten megvettem és forró vízbe bedobtam) mondjuk jól jött ki, mert megismerkedtem még vagy 4 egyénnel mindegyik Koreából jött, megkérdeztem csak a tisztázás kedvéért, hogy Észak vagy Dél erre eléggé nyomatékosan kijelentették, hogy TERMÉSZETESEN DÉL.

Annyi érdekesség volt, hogy az egyik csaj volt már Magyarországon.

2011-01-20

Nu hol is kezdjem kezdjük? A kolesz élettel:

Most jöttem vissza vacsorából és rá kellett jönnöm, hogy egy kínai negyedbe dobtak. Csak kicsi ferde szemű egyéneket láttam eddig. Ma megtört a jég is, mert pont akkor mentem be mikor egy másik srác is bent kajált. Nu le is csaptam az alkalomra és elkezdtünk „beszélgetni” miután bemutatkoztam kiderült, hogy ő is szomszédom sőt amikor a netes mizériát próbáltuk megoldani ő is átjött. Azt kell mondanom sajnos nem ez volt az első ilyen szituációm, mivel első munkanapomkor, a lánynak aki elvitt a munkahelyemre elkezdtem bemutatkozni, mire közölte, hogy ő az a csaj akivel több mint 2 hónapja leveleztem (kicsit nagyon gáz). Ő persze megismert.

Na mindegy vissza a vacsorához, a srácról kiderült, hogy japán és nem tud sem angolul és azt sem tudja, hol van Magyarország. Az volt a jó beszélgetésünkben, hogy egyikünk sem tud valami jól oroszul és kialakult a vak igazítja útba a világtalant szindróma. Erre belépett egy újabb ázsiai srác no arról már tudtam, hogy nem ismerhetem (bár ez így volt a fent említett 2 esettel is) a srác is rendes volt ő közölte, hogy tud angolul, de oroszul akar inkább beszélni, esetek 99%-ban elküldtem volna melegebb éghajlatra, de elméletileg én is hasonló okok miatt vagyok itt, mondjuk nehezítő tényező volt, hogy fogszabályzója volt és nem igazán szentelt sok energiát az artikulálásra…

Na mindegy, de jó érzés volt, hogy ebben a kb.20 percben többet használtam az oroszt, mint az ittlétem alatt összesen. A munkatársak tök jól elbeszélgetnek oroszul, egyenlőre nem nagyon vonnak be társalgásaikba, mondjuk azt sem nagyon értem, hogy lehívnak ebédelni mindig és ott is nyugodtan dumálnak végig oroszul, mondjuk, ha elkezdek angolul beszélni azért válaszolnak, de egyenlőre nem találtam meg velük a közös hangot. Oroszomat nem igazán akarják megérteni alapvető mondataimat sem pl hol van füzet, nem tudom, most vagy ezek nem beszélik helyesen az oroszt, hogy valami halandzsa nyelvet tanítottak eddig nekem. Ami a munkát illeti tegnap már elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkafeladatom a következő képen néz ki:

Mihail (Mike) aki mögöttem ül átküld egy játékot, hogy játsszak vele kb 1 órát, hogy átérezzem a hangulatot és küld egy excel táblát amiben egyik oszlopban vannak az angol szavak és melléjük kell írnom a magyar megfelelőjüket erre kapok valami határidőt, miután átküldtem neki, küld egy másik táblázatot amiben a játék leírás van, ezt is le kell fordítanom. Míg ezzel szórakozok elkészítik a játék, magyar alapverzióját, utána azt átküldik és azzal eléggé sokat kell sz***kodni, mert ellenőrizni kell, hogy a szövegek nem-e lógnak le a gombokról, jól fordítottál-e mindent, ha valami probléma van akkor van egy notepad ++ program amiben lehet változtatni a játék szövegét. Persze  egy módosítás és újra kell indítani a játékot, hogy minden stimmel-e, na ezzel el lehet szórakozni 3-4 órát,.. Persze a végére, kezded megutálni a játékot, mert már 30x-ra indítod újra, próbálód ki (itt jegyezném meg, hogy szerintem Eszti intézte nekem ezt a munkát, hogy leszoktasson a játékokról, mert az ember haza jön és nem az az első dolga, hogy játszón).

Ma este még találkoztam az itteni kapcsolattartómmal és elintéztük a telefonkártyát amivel itt már nyugodtan telefonálhatok, de sajnos otthoniakat erről sem fogom tudni hívni, mert kb 200 ft/ perc, mondjuk a magyar 600/perc ami nem gyenge),de az a durva, hogy az itteni számokat 2,1 azaz kettő egész egy forint/percért tudom hívni és ez ilyen feltöltő kártyás megoldás. Azért ez durva.

Ezt a Lilya csajt nem nagyon tudom hová tenni egyenlőre, (Eszti nem kell semmi rosszra gondolni)

mondta, hogy szívesen körbevezet a környéken bármikor, illetve csak szóljak neki, ha unatkozom, ezzel az a problémám, hogy én 20.00 körül érek vissza utána már nem sok kedvem van mászkálni, ő pedig reggel még alszik, mert 2-3 körül fekszik, nu mindegy.

Elméletileg szombat este lesz @ program a többi gyakornokkal a közelben, legalább nem fogok unatkozni 7végén.

Egy kis kultúr sokkal zárom bejegyzésemet: Mondjuk nekem nem nagy újdonság, de az oroszok nem nagyon használnak zsebkendőt, nekik ez eléggé intim dolog. Itteni 3 nap alatt senkit nem láttam zsebkendőt használni. Helyette szörtyögnek. Ma is, mellettem egy eléggé jó munkatársnő ül erre akkorát szörtyög, hogy engem is majdnem beszippantott…

Másik egyenlőre problémában vagyok, hogy a lányokat hogyan köszöntsem, mert Mo-n adsz két puszit és jól van, na de nem itt, ez is intim dolog, kérdeztem Liliyát, hogy hogyan akarja managelni, ezt a kulturális különbséget (csak nem fogunk kezet) erre azt tanácsolta, hogy öleljük meg egymást

hát ez sem lesz így jó, mert bazira idegen nekem, inkább maradok a pacsinál…

2011-01-18

Nu eljött a nagy nap, reggel munka előtt elmentem bevásárolni a helyi supermarketbe, eléggé hamar elszállt az álom a szememből mikor megláttam az árakat. Nap folyamán kiderült, hogy a legközelebb található market a legdrágább a városban (persze miért is ne). Na mindegy reggel elvittek a munkahelyre, minden reggel marsrutkaval kell mennem ami kibírható mivel

15 rubel 1 út (1 rub kb 7 forint) A munkahely egy régi „irodaházban” van maga az Alawar cég 3 emeletet foglal el belőle, semmi kifogásolni valóm nem lehet teljesen modern gépek vannak LCD monitor, szélessávú net, van egy nagyobb társalgó ahol lehet kávézni teázni meg egy halom junk food-ot enni (chips, croissant, sütik stb) A munkatársak nagyon rendesek fiatal bandáról van szó szerintem az életkor valahol 25-35 között van. Reggel körbevittek a cég összes osztályán amiből persze 3nál többet nem jegyeztem meg. Az a krpapek aki majd lesz a felügyelőm ma nem volt bent, elméletileg holnap-holnapután lesz… Az első osztály ahol dolgozok

„Game Quality Departmnet and Localization” az a lényeg, hogy mielőtt a játékok felkerülnek a hálóra ők ellenőrzik és riportálják. Magyarra lefordítva munkaidejük felét azzal töltik, hogy játszanak a játékokkal.

Első nap azt a nehéz feladatot kaptam, hogy felírtak 3 játékot és egész nap játszanom kellett, ami az elején jó mókának tűnt, de a végén kezdtem unni a dolgot, hogy változatos legyen a munkám 2 órával befejezés előtt kaptam egy 4. játékot, hogy játsszak vele Az utcsó játékot nem gépen kaptam, hanem kezembe nyomtak egy ipad-et, tehát technika azért eléggé ott van, mondjuk nem is vártam, hogy lyukkártyákkal kell majd rohangálnom…

A kajálás úgy folyik, hogy van lent egy kis ebédlő ahol főznek, 800-900 forintból meg is lehet ebédelni volt valami mindent bele leves illetve rántott hal krumpli pürével, mondjuk, hogy jól laktam az azért túlzás. A fizetés különben úgy működik, hogy fel kell írni a nevemet egy lapra és majd a fizetésemből levonják hó végén (végül is tök mindegy).

Persze azért volt egy magas labda amit le kellett csapnom:

Ebéd közben a srác megkérdezte, hogy mi a kedvenc számítógépes játékom mire válaszoltam, hogy a RED ALERT (hahaha) én majdnem berötyiztem a nevetéstől, de ugyanezt a reakciót a másik 5 emberen nem láttam, de elmagyaráztam nekik, hogy csak vicceltem ekkor azért volt egy megkönnyebbülés az arcukon:-)

A munkaidőt illetően 11.00-től 19.00 ig dolgozok, mint kiderítettem ez azért jó, mert nagyon sok külföldi kapcsolatuk van és ez az időszak megfelel mindenkinek.

Időjárást illetően eddig megúsztam -19 volt reggel mikor mentem a boltba és -12 mikor megérkeztem este a koleszba. Mindenki mondogatja, hogy milyen szerencsém van, mert múlt héten éjszaka volt -40 is. Mondjuk azért várom egy kicsit, hogy találkozzak egy ilyen gatya fagyasztó hideggel, egyenlőre még én sem állítottam csatra sorrendbe a hardcore meleg öltözékeimet…

Kiderült, hogy a koleszban van WiFi, de olyan őskövület, hogy Skype-ot csak chat-re lehet használni. A dolgot tovább rontja, hogy az én super gépem rohadtul nem akarja megtalálni az itteni kapcsolatot, segítséget kértem a szomszéd kínai sráctól akinek kínai Winfosa van na ezt megpróbáltuk összehozni az én magyar Winfosommal mindezt úgy hogy angolul próbáltunk rájönni a tuttira – sikertelenül.

Muszáj valamit dealeznem a cégnél, hogy ott had netezzek, mert ez így nem jó.

Az @-es arcokra különben nem lehet panaszom a pesztrátorom ma is küldött sms-t, felhívott, hogy mi a helyzet, tud-e valamit segíteni.

Mondjuk jó lenne 1-2 napon belül elintéznem az orosz sim kártyát, mert apám szívinfarktust fog kapni miután megkapja a szlát, de addig nem kapok sim kártyát míg nem kapom meg a „regisztrációmat”.

2011-01-17

Megérkeztem. Hát ez sem volt egyszerű figyelembe véve, hogy kb. 25 órát nem aludtam…

Nos az utolsó bejegyzésemhez képest annyi történt, hogy a gépet elértem, semmi probléma nem volt. (Itt jegyezném meg, hogy az az indexes cikk amit küldözgettem, szerencsére eddig teljesen elavultnak tűnik, egy teljesen normális korszerű repteret húztak fel). Persze az volt a tervem, hogy a gépen alszok, nos ez persze nem sikerült, mivel konkrétan el sem fértem, elszundikáltam egy 20 percre, de olyan nyakfájásra ébredtem, hogy rájöttem ezt nem kellene erőltetnem, mert 3 hónapig csak a törzsemmel együtt fogom tudni forgatni a fejem. No, de semmi para már várnak a reptéren, be a kocsiba, bevásárlás, zuhany és alvás. NAGY LÓFASZT!!!!

Megérkezek sehol senki, mondom ok biztosan késnek egy kicsit, végül 3 és fél órát vártam Lilya-ra persze sms-re 'no reply' állítólag elromlott a telefonja és elaludt, anyukája ébresztette. Mindegy legalább valaki kijött értem, persze kocsi nyista, lényegében a csaj elején az sem nagyon tudta, hogy hogyan menjünk, mindegy találtunk buszt ahol közölte, hogy összesen utazunk vagy 1,5 órát buszról át mársrutkára (aki nem tudná – azaz Esztin kívül senki- ez egy kis busz aminek megvan a saját útvonala, mint a busznak csak gyorsabb és kevesebben ülnek benne – elméletileg ilyennel fogok járni dolgozni) miután megérkeztünk kísérőm közli, hogy egy laza 15-20 perc séta nu ekkor lepörgött előttem az életem, mivel cipeltem vagy 30 kg-t, és mivel a sors úgy hozta, hogy nem tudtam bőröndöt vinni így sporttáskával kellett nekivágnom Szibériának (a sporttáskára azért esett a választás, mert könnyebb, mint a bőrönd és ez a repülőtéri súlykorlátnál fontos szempont)

Hamar rájöttem, hogy ez nem megoldás, hogy az 5 perces utat 20 perc alatt tudtam megtenni furcsa módon a -20 fokban még a tökömről is folyt az izzadság (időjárásról később) útközben bementünk egy boltba ahol az első nap túléléséhez szükséges élelmiszereket beszereztem

(1 kenyér, 1 konzervhal, 1 sör), a bolt előtt be egy taxiba aki elvitt a szállásra (nem volt drága 60 rubel kb. 450 Ft). Szállásnál kitöltöttem a regisztrációt, kedves hölgy volt aki miután rájött, hogy kicsit tudok oroszul – közölte, hogy csak oroszul hajlandó velem beszélni, hogy gyakoroljam a nyelvet.

Szoba: földszinten vagyok, 1 kollégiumi ajtó mögött van 3 ajtó: 2 különálló szoba és 1 fürdő. Nekem szerencsém van a „lakó társam egy kínai srác aki eléggé jól beszél angolul persze a nevét nem sikerült megjegyeznem pedig 2x kérdeztem meg.

A szobámban van frigo, kis TV, 1 kanapé, 1 ágy, íróasztal és 1 szekrény – teljesen normális.

Benyomtam a sört és aludtam egy bő 6 órát. Orosz csajt le kellett építenem, mert ő úgy tervezte, hogy ma már elvisz a környéket megmutatni - az még úgy pont hiányzott volna ma…

No tervek szerint holnap találkozok vele 10.20-kor és elvisznek dolgozni első nap.

Elméletileg a munkaidőm: 11.00-19.00

Röviden az időjárásról a repülőn a kapitány bemondta, hogy jó az idő: csak -26 volt mikor megérkeztem, ez nap közben felmelegedett -20-ra.

A szobámban különben kimondottan meleg van, mert rövid nadrágban lehet létezni, modern műanyag nyílászáró van. Zárásként pedig annyit, hogy 1 benzinkutat el tudtam csípni útközben ahol a dízel literenkénti ára kb 170 Ft-ra jön ki, mondtam pesztrátoromnak, hogy nálunk több mint a kétszerese ő pedig kifejtette, hogy ez náluk drágának számít…

2011-01-16

Ami az előkészületeket illeti nem volt akadálymentes. Kezdve az @-el: az utolsó pillanatban kaptam meg az állást, mert a kedves cég a határidőhöz képest még egy hónapig húzta-halasztotta a végső választ (bár nem csak nálam). Végül jól sültek el a dolgok, mert Tesco-ban is még megélhettem a nagy „mutyi” özönt, és nagyon jó körülmények között távoztam a cégtől, illetve otthon is volt 1 hetem, hogy minden lényeges dolgot elintézzek.

Úgy gondolom kellően el lettem búcsúztatva barátoktól: egyik helyen voltak rendőrök, másik helyen búcsú abszint rejtélyes következményekkel…

Kiindulásomkor még D.P is kijött elköszönni, egy búcsú sörrel.

Ami azt illeti majdnem lekéstem a repülőmet Ferihegyen, mert az egész gép csak engem várt. 7 perccel az indulás előtt estem be ahol mindenki habzó szájjal fogadott, hogy hol a retekben voltam eddig, már ki akarták venni a csomagomat gépből. Mondjuk ez az ominózus eset arra emlékeztet, hogy mikor Moszkvába mentem ki akkor is ugyanez a szituáció állt fent és eléggé nagy kaland kerekedett belőle. Ezeket a sorokat Moszkvában írom a repülőtér váróteremében, már csak

3-4 órát kell várnom, hogy felszállhassak a gépre ott még 4 óra repülés (bár én nagy alvást tervezek)

Hivatalosan várni fognak Novoszibirszkben autóval, legutóbbi infóm szerint kedden reggel kezdek is a cégnél, lesz kb 1 napom, hogy kialudjam magam és regenerálódjak. Arra a kérdésre, hogy hány gyakornok lesz velem együtt eléggé ködös válaszokat kaptam. Jelenlegi tudásom szerint a héten én leszek egyedül 22-n érkezik Andika aki Indonéziából érkezik (kicsi a világ). Emberünket biztosan cinkelni fogom párszor, ugyanis Andika hím nemű egyén no és olyan nyelvekben mint az angol illetve az orosz ahol megkülönböztetik az nemeket eléggé sok viccelődésre ad lehetőséget főleg egy fél üveg vodka után.

Most zárom bejegyzésemet, mert szigorú órarendet állítottam magamnak erre a 4-5 óra várakozásra és most el kell kezdenem tanulni :(

Előszó

Nos, elkezdem írni első blogomat. Azért választottam ezt a címet, mert egyfajta tisztelgésnek szánom a How I Met India alkotójának aki a baráti társaságban elsőként volt kint Aiesec-n keresztül gyakornoki állásban(Indiában) amiről, részletes blogot készített. Nem utolsó sorban ez a cím egy fajta védjeggyé válhatna. (Mondjuk később komoly jogi viták is kialakulhatnak a How I Met  Your Mother sorozat tulajdonosaival) Ki tudja lehet pár év múlva többkötetes sorozatként adják ki alkotásainkat, de ahhoz lehet még pár barátunknak kellene ugyanilyen blogot írni aki valamelyik külföldi országban lesz. Ha D.P is ír blogot Indonéziából akkor a sorozat első trilógiája már meg is van:)

Zárásként talán annyit, hogy ezt a blogot a barátitársaságomnak szánom, nem külsősnek.