2012-01-30 - Második hétvége

Túl vagyok a második hétvégén, 1 fokkal jobb a helyzet, mint múlt héten. Pénteken elmentem röplabdázni a kollégákkal, hazaérve megint kisebb kavarodás ált be. Megérkezett Katya kolléganőnk/lakótársunk és odaadtam neki a kulcsomat, hogy másolja le. Omer pedig az eredeti tervek szerint otthon lett volna tehát a bejutás nem lett volna probléma. Nos, mivel az előző mondat feltételes időben írtam, ezért mindenki rájöhet, hogy nem így alakult. Omer elment otthonról és a kulcsot a szomszéd néninek adta, aki várta megérkezésemet. A probléma akkor kezdődött, mikor rájöttem a -30fokban az a ház előtt, hogy a néni kaputelefonja nem működik…Nagyszerű…Végül felhívtam mást és orosz nyelvtudásom segítségével be tudtam menni a házba (nálunk, ha valaki felhív valami ürüggyel hogy engedd be a házba, jól elküldöd melegebb éghajlatra-szerencsére nem ez történt). Bent vagyok a házba (hurrá, nem fogok halálra fagyni) viszont jött egy másik bökkenő, a csengő sem működik. A lakásrészünket úgy kell elképzelni, hogy egy fémajtó választja el a folyosótól, ott van egy kis tér, amiből nyílik a két lakás ajtaja. További 10-15 perc dörömbölés után bábuská kijött és elnézést kért, mert elaludt. Igazából kedves néninek tűnik, de van egy olyan kinővés a szemöldökén, hogy nehéz levenni róla a szemem, annyira ronda…
Szombaton végül azt a programot találtuk ki Omerrel és Veronikával (Omer barátnője), hogy ellátogatunk az AIESEC-es gyűlésre. A régi AIESEC tagok nagy örömmel fogadtak minket, sajnos már sokan nincsenek ott a régi bandából. Itt jegyezném meg, hogy olyan hideg volt a teremben, hogy majdnem mindenki nagykabátban ült… Meghallgattuk a prezentáció végét, kicsit ott voltunk, de közös megegyezésre leléptünk. Elkezdődtek az AIESEC-es játékok amik 18 évesen biztos nagyon viccesek, de én soha nem voltam nagy híve az ilyeneknek…Utunk a többi srác lakásához vezetett akik házibulit rendeztek. Annyit tudtunk, hogy 3 fiú és 3 lány a jelenlegi felállás, és a lányok nem beszélnek angolul… Annyit itt gyorsan megjegyeznék, hogy a társaságból Mihail beszél a legjobban oroszul, neki azért elég könnyű, mert sok a hasonlóság a lengyel és az orosz nyelv között. Na mindegy vissza a buliba. Hát amikor először megláttam a csajokat inkább elszörnyedtem és arra gondoltam, hogy túl kevés sört vettem. Most már könnyű megérteni, hogy hány csajjal jöttek ezek össze előző időszakban, hogyha „még a legyet is röptében” elvet követték. Szerencsére Sztász illetve az ő barátja is ott volt - az a lány akinél múlt héten voltunk bulizni. Idő folyamán eléggé felduzzadt a létszám, újabb lányok jöttek, de a színvonal nem emelkedett. Mindegyikükről lejött, hogy nem nagyon beszélnek angolul. Mihail el volt foglalva, hogy az egyik törpe rusnyaságot megkaparintsa (sikerrel), így eléggé rám hárult a feladat, hogy beszélgessek/fordítsak. Kis idő után azért eléggé belejöttem, de azért az lejött, hogy komoly korlátaim vannak orosz tudás terén. Átbeszéltünk mindent amihez volt szókincsem, a végére már kicsit unalmas lett a társaságuk így másik szobába mentem. Szerencsére elég hamar lejött nekik, hogy nem akarok senkivel „papás-mamást játszani”, így átkerültem a „mindenki kedveli Tomikát” kategóriába és míg a többiek potenciális hímegyednek számítottak addig  én ezt szerencsére megúsztam. Az egyik szobába lehetet táncolni, lekapcsolt villanynál, mondhatni az volt a lakás kéjbarlangja. Én kellő sör után benyújtottam kérvényemet, hogy a sok nyálas csöpögős hip-hop és pop után én is had válasszak zenét (muhahaha). Persze tisztában voltam vele, hogy az alakalom nem megfelelő egy kiadós thrash metal nótázásra. Ezért beraktam egy jó kis drum and bass számot. (itt Dunának illetve Sághynak jegyezném meg, hogy Pendulum-Tarantula) Na az egyből lejött, hogy a többiek nem tudják, hogy eszik vagy isszák-e az ilyen zenét. Santiago párban szeretett volna táncolni az egyik lánnyal a többiek meg a pop-hip-hop-os táncot imitálták rá. Hamar rájöttek, hogy ezt nem lehet Zeném hatására Sztász illetve Santiago valami kényszert érzett rá, hogy bukfencet vessenek a kihúzott ágyon. A probléma az volt, hogy ezt párhuzamosan, ám egymástól függetlenül találták ki, aminek az lett a következménye, hogy jól „egymásba gurultak” magyarán lerúgták egymást. A zenémet lekapcsolták 2 perc után, nekem pedig konstatálnom kellett, hogy ezek nem hogy inni nem tudnak velem, de még a zenémtől is kiütik egymást 2 perc után…Hát igen, más társaság.
Az este folyamán még beszélgettem a többiekkel és miután mindenki elfáradt, hazamentünk, én olyan 4 körül értem haza. Az még vicces volt, hogy Mihail újonnan szerzett barátnője komoly ittas állapotban megkért, hogy csörögjek rá, mert nem találja a telefonját.(Mihail már javában horkolt) 5 perccel később mikor már hazafelé mentem, felhívott, hogy ki ez a szám és minek zaklatom az éjszaka közepén 
A vasárnap csendesen telt, itthon voltam és semmi extra nem történt.
Hétfő naphoz még annyi bejegyzést tennék, hogy reggel Omerrel sétáltunk munkába és összefutottunk Sztásszal. Megörültünk neki, esetleg kocsival elvisz minket (Fiúknak Subaru Legacy – 260 lóerő, bőrülés stb)…Hát ez nem jött össze, mert konkrétan ellopták mind a négy kerekét és mint a filmekben reggel arra ébredt, hogy a kocsija alá van támasztva 4 téglával és a kerekek pedig sehol. A rendőrök, pont akkor jöttek mikor mi is ott voltunk. A nap másik érdekes témája az volt, hogy Mihail kinyögte, hogy a partin 2 lány konkrétan orosz prostik voltak…Mondjuk én jól elbeszélgettem velük, de Mihail-lal egyet értettünk abban, hogy azt nem tudjuk hogyan élnek meg belőle, mert brutál rondák voltak…Hát ez a 7vége is elment.