2012-01-18

Nos 3. napja vagyok kint. Igazából eddig semmi extra nem történt. Tegnap is bevacsoráztam és 21.30kor elmentem aludni, aminek következtében 5 órától forgolódtam még 2 órát mire vissza tudtam aludni. Van egy új kolléganőnk Svetlana, olyan igazi szőke orosz nő, nekem nem szimpatikus és ő sem szimpatizál velem valamiért. Santiago mellett ül én pedig premierből nézhetem ahogy ezek ketten enyelegnek egymással. Ma volt egy meetingünk vele, de mivel a csoportvezetőnk külföldön van, nem sok értelme volt őt traktálni problémáimmal, úgyhogy jól elment 1 óra, de persze senki problémájára nem lett megoldás. Azért érezhető, hogy ez egy összeszokott csapat aki csomó kalandon van túl, de nem panaszkodhatom. A napok eddig eléggé egysíkúan telnek, 9.00 előtt itt még tök sötét van, tehát eléggé nehezen kell fel az ember, utána pedig ki a -30fokba…Utólag belegondolva az előző évi ámokfutásom is az első hét után kezdődött. Azért itt az a nagy különbség, hogy Ely és Mihail tele vannak pénzzel, de nagyon. Múlt évben azért más volt, mert mindnyájan csórók voltunk és nagyon egy hullámhosszon voltunk rövid időn belül, egyenlőre ez nem mondható el a jelenlegi csapatomról. Ismerkedünk, szagolgatjuk egymást, de a jég még nem tört meg 
Ma jött az ötlet, hogy igyunk meg egy sört közösen munka után. Szerencsére egy viszonylag olcsó helyett találtunk ahol 600 Ft-ért ittuk a legolcsóbb sört, de jó volt, hogy egy bő 3 órát eltöltöttünk a helyen és beszélgettünk. Omer nem jött velünk, mert valami születésnapi party-ra volt hivatalos. Tehát a Santiago(Kolumbia), Ely (Brazil), Mihail(Lengyel) hármassal elmentem sörözni. Erről a hármasról azt érdemes tudni, hogy mindegyiknek van barátnője, de az a mottójuk, hogy nem Oroszországban, tehát itt mehet a menet…A kis kolumbiai drogbárónkról is hamar kiderült ez-az. A lényeg, hogy a fiatal csajokra bukik. Így a lengyel sráccal karöltve kiszemeltek 2 lányt az étteremben és meghívták őket az asztalunkhoz. Nos a lányokról annyit érdemes tudni, hogy 14 évesek voltak, Santiago pedig ott nyáladzott az asztalnál. Én próbáltam TV-t nézni, és minél kevesebbet, részt venni ebben a számomra kínos szituációban. Persze szerencsétlen lányok meg voltak illetődve, angolul alig motyogtak és a legszebb, hogy nem tudták hol van Kolumbia :D Szerencsére leléptek, és ami a vicces volt, hogy Santiago nem kapott telefonszámot a lánytól, mert azt mondta neki, hogy elfelejtette a számát…
Ettől az incidenstől eltekintve jót beszélgettünk, persze próbálkoztak, hogy ki mit tud Hazámról, amit Santiago elég hamar befejezett azzal, hogy ő semmit, szégyenli, de ez van. Budapestet is szerintem csak azért tudta, mert Ely említette. Na mindegy, azért jó kis este volt és legalább nem unatkozásban vagy a játszásban fáradtam el. Holnap küldök át nekik pár videót Mo-ról, hogy kicsit tisztába rakjam náluk a képet.