2010-03-07

Hát ezen a héten sem unatkoztam. Kedden volt Mehmet születésnapja, Dashával megbeszéltük, hogy meglepjük. Ertu és Dasha elmentek vettek tortát, 23 gyertyát, sört, Dasha készített gyümölcs tálat. Mehmet azért meglepődött, de azt mondta, hogy számított valamire. Én végül éjfélkor elmentem aludni, mert másnap tanulni kellett. Dasha és Mehmet reggel 6-ig beszélgettek (nem igazán tiszta, hogy mi van köztük). Pénteken szaunázás volt meghirdetve 23.00-1.00ig. Hát Mehmet, Ertu, és nekem sikerült eléggé szépen eláznunk, majd rájöttünk, hogy @ek nem igazán a mi társaságunk úgyhogy csökkenti fogjuk a találkozások számát. Nem az a baj, hogy nem vedelnek velünk. Inkább az, hogy 1-2 ember kivételével nem is nagyon foglalkoznak velünk, nem kezdeményeznek beszélgetéseket semmi...

Szombaton eléggé erősen másnaposan mentünk dolgozni. Ertu rosszul érezte magát ezért haza is ment. Nem a pia miatt, hanem, mert valami rosszat evett vacsorára, de ezt már korábban is jelezte.

(Gyors közbe szúrás: A Nőnapot ruszkiknál is ünneplik, de az teljesen munkaszüneti nap. A cég kitalálta, hogy Szombat meló Vasárnaptól Keddig viszont pihenőnap.)

A cég készült a nőknek egy bulival így miután éppen, hogy rendbe jöttem máris egy céges bulin találtam magam egy korsó sörrel a kezembe..

Persze voltak különböző programok a csajoknak. Először egy bűvész mutatott be dolgokat, majd egy tarzannak beöltözött férfi sztriptíztáncos elragadta az egyik csajt és hogyis fogalmazzak olyan táncot nyomott a csajjal, hogy én biztos leütöttem volna, ha ezt Esztivel csinálja.

Végül pedig mindegyik nő kapott egy díjat. Az este eléggé sokat beszélgettem a Sales Igazgatóval akivel a héten minden nap volt meetingünk. Nem gyenge a csávó, 170 cm görnyedt, 50 kg krapek, de hát hogy is mondjam majdnem olyan gazdag, mint a Sághyék:-)

Elmesélte, hogy 2 évvel ezelőtt 86 repülő útja volt, múltévben csak 70 körül.

Érdekesség még annyi volt, hogy lehetett vízipipázni (persze nem hagyhattuk ki) és nem víz volt benne hanem tej. Az elv szerint sokkal lágyabb, nem olyan kaparó. Érdemes kipróbálni...

Szerencsére a bulihely amit kibéreltek közel volt hozzánk, így haza tudtunk sétálni.

Vasárnap találkoztunk Olgával aki elvitt minket az állatkertbe. Állítólag ez az egyik legnagyobb állatkert a Oroszoban, de sajnos télen nem valami látványos, mert az állatok 90%-a nincsen kint a hó/hideg miatt sajnos 2-3 óra nem sokmindenre volt elég, de azért érdekes volt (És hogy egy angol poént is elsüssek: azon viccelődtünk, hogy minket a Party Animal szekció érdekel a legjobban). Este meg voltunk hívva egy Kazah zártkörű buliba. Az elmondás szerint 90% kazah 10% külföldi lesz. Nos valójában 4ünkön kívül nem volt más csak Kazah. Azt kell mondjam, nagyon figyeltek ránk. Az egyik metró megállónál felvettek minket kocsival, volt külön asztalunk, ahol gondoskodtak társaságról is ( 4 kazah lány – akik bár angolul nem nagyon beszéltek, de a gesztus szép volt:) illetve visszafelé béreltek marsrutkát, ami a kolesz közelébe tett le minket. Ez volt a pozítiv oldala. Ami a negatívot érinti: Este folyamán említették csak meg, hogy fizetnünk kell az asztalért kb 7000 Ft-ot, azon kívül, hogy a 2000 Ft-os belépőt kifizettük ami nem tartalmazott semmit, végül sikerült elérnünk, hogy nem kellett fizetnünk semmit. A kiszolgálásról inkább nem is beszélek 10 percet vártunk míg a bárpulthoz értünk, ott közölték, hogy a legolcsóbb piából már nincsen, illetve volt, hogy az étlapban feltüntettet árak már régiek és nem is annyi, hanem majdnem duplája, ja és 3x is előfordult, hogy nem tudtunk semmit inni, mert nem volt korsó...

Ja és a végét úgy zártuk, hogy a marsrutka ami vissza hozott a koleszba fizethettünk fejenként

1500 Ft-ot, mert túl kevesen voltunk (9-en) és a marsrutka bérlése ennyibe került fejenként leosztva. Lényegében fele ennyibe került volna, ha rendelünk egy taxit...

A napot pedig úgy zártuk, hogy a koleszba nem tudtunk bemenni, mert a portás néni horpasztott az ajtó pedig zárva, kopoghattunk 10 percig, végül fel kellett hívnunk Hámidot hajnali 4-kor, hogy keljen fel és szóljon a nyanyusnak, hogy engedjen be...