Jelentem túléltem „Seregest”. Hát persze kalandokkal teli 7vége volt. Mint írtam buszunk 20:45-kor indult, persze a többiekhez képest nekem volt a legtöbb cuccom, mivel nem volt más ezért a óriási Nike táskámat kellet vinni amibe a 3 hónapnyi ruhámat pakoltam. Mehmet ezzel ellentétbe egy hátizsákkal jött, de én bárhogyan számoltam, nem tudtam csökkenteni a ruha adagomat, tanulva Esztiékkel történt sí tapasztalomból. Persze indulás előtt elrohantunk a boltba, hogy az „altatócseppeket” beszerezzük. 2 üveg vodka és 3L sör társaságába. Persze a vodkát a 7végére szántuk. Négyünkhöz csatlakozott, még Alexeij munkatársunk, 26 körüli srác, sajnos angolja még a mi angolunk alatt volt, így akadt egy kis nyelvi nehézségünk. Én próbáltam vele oroszul beszélni, de ő is ugyanabba a nyelvi problémába ütközött velem, mint én vele.
Persze a buszra szállás után 10 perccel már összehaverkodtunk egy Zsenja nevű sráccal, aki, nagy világutazó, elkezdte sorolni, hogy milyen országokban volt, hát nem volt szegény. Kiderült, hogy 30 éves és 18 éves barátnőjével utazott a buszon. Nu az egész úgy indult, hogy elkezdte nyomni felénk az üveg konyakját, majd az egyik megállóban vett egy másikat, amiből kóstolás alapján kellett döntenünk, melyik a jobb. Na alapozás megvolt, kezdhettünk vodkázni, persze ésszel (csak vicceltem). Kellő iklet alatt kipróbáltuk a 2 perces vodka „ivást”. Wow gyerekek, hát meg lett a hatása, hogy a rendezői változatnál maradjak...:-) Maradjunk annyiba, hogy senkinek nem volt problémája az alvással. Reggel 7kor megérkeztünk, szerencsére a közelben volt a cég által bérelt lakásunk, egy panelház földszintjén volt a lakásunk. Azt kell mondjam nagyon pöpec lakásunk volt, képeket majd töltök fel. (plazma TV, kerámialapos tűzhely stb.) Mehmet és én egy olyan szobában aludtunk 1 ágyban ami szerelmi fészeknek volt kialakítva. Piros szívecskés volt minden, függöny, párna, lepedő stb. Cinkeltek a többiek rendesen, gondolhatjátok. Alexijtől kaptunk 3 órát, hogy aludjunk. 10 körül felkeltünk elmentünk a helyi boltba (képet muszáj volt készítenem), és végre azt mondhatom, hogy magyar áron lehetett vásárolni. Reggeli után be a taxiba és irány meghódítani a hegyet. A felvonók körül folt felhúzva egy csomó szálloda, bolt, bérlő hely. Szerencsére kaptam a méretemnek megfelelő felszereléseket. Snowboard, cipő, nadrág, szemüveg. A többiek béreltek kabátot, illetve kesztyűt is. Szerencsére a nagyitól kapott kesztyűmnek most igazán hasznát tudtam venni. Kabátom alapból vízhatlan, úgyhogy tudtam spórolni egy kis pénzt :)
Függetlenül, hogy az egyik legfelkapottabb sí/snowboard hely a környéken, nem volt túl
„high-tech”. Például nem lehetett a 3 napra bérletet venni. Volt egy kártya amire lehetett pénzt feltölteni és azt lehetett a gépeknél használni. Nu hivatalosan Anton volt a tanárunk, aki kapsából felvitt minket a hegy tetejére, amiről később kiderült, hogy közép szintű emberkéknek való. Nu ezzel meg is adta az alap hangulatot. Megérkeztünk a tetőre, majd közölte, így kell felállni és huss lecsúszott 400 métert és ott várt ránk, mi ott pislogtunk, hogy mi van? Na akkor próbáljunk felkellni Andika illetve Ertu elég hamar kezelte a dolgot hozzánk képest. Nos nekem 3-4 óra próbálkozás után miutána haladtam 600 métert abból 550 métert seggen, eléggé elszállt az agyam, Anton néha feltűnt próbált segíteni, de 5 perc után tovább állt. Én lecsatoltam a snowboardot és visszamentem a felvonóhoz és lementem. Gondoltam, minek pazarlom az időmet illetve a pénzemet? Bérlek sí felszerelést, és felhasználva 2 napos tapasztalatomat, megmutatom ki itt a Jani :) Nem ám 3 óra után még fel sem tudok kelni...
Üldögélésem és gondolkodásom közben megpillantottam egy pályát amit a kezdők használtak, gondoltam adok neki egy utolsó esélyt ez a nap már úgy is mindegy. Lent találkoztam Andikával ittunk egy ásványvizet nagy levegőt vettünk és nekivágtunk. Hát nagyobb sikert értem el 30 óra alatt, mit a 3 óra alatt. A 3 török hóbetyár is csatlakozott hozzánk, nap végére végül sikerélménnyel tértünk haza. Többiek invitáltak minket, hogy este találkozzunk náluk és menjünk bulizni, de vacsora és tus után mindenki olyan hulla volt, hogy az ágyig alig másztunk el.
Másnap azért már több sikerélményünk volt. A nap végén nekimentem a hegynek amiről előző nap felvonóval visszajöttem és sok seggelés közepette, de azért csak lejöttem, úgyhogy a napot jól zártam. Este megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni a többiekkel, találkoztunk egy „kávézó-étterembe”, ott mivel letámadtak a pincérek, kénytelen voltam venni egy üveg sörtt ami potom 1000 Ft-ba került, és ez volt a legolcsóbb, mondjuk azt hozzá kell tennem, Guiness volt, volt Heineken is, de ugyanebben az áraban, akkor meg már tök mindegy. Na felinvitáltak a szobájukba amunkatársak, hogy nu ott, majd lehet alapozni. Persze pia semmi, majd a kollégák is eltűntek hamr, így ott találtuk magunkat egy szobába 3 orosszal akik alig beszéltek angolul, gyorsan le is léptünk. Megbeszéltük, hogy irány a buli (a kávézó-hotel aljában volt kialakítva). Miután fizettünk 3500 Ft belépődíjat szembesülhettünk azzal, hogy annyian vannak, hogy mozdulni nem lehet. A buli nem volt nagy eresztés, nyomor és szar DJ, de legalább drága volt...
Másnap kicsit későn keltünk olyan 13.00 körül értünk ki a pályára ahol szembeültünk, hogy óra állítás volt, tehát 14.00 óra. Sajnos csak 4 óránk volt, így bemelegítésként lecsúsztunk 2-3 alkalommal a kezdő pályán, hogy bemelegítsünk, majd lecsúsztunk még egyszer azon a hegyen, melyen tegnap. Azt nagyjából, már ismertük, nem vártak nagy meglepetések, és a mi szintünk nagyon is megfelelő volt. 18.00kor találkoztunk Alexijjel, hazamentünk vacsora, összepakoltunk és irány a busz. A busz út kész rémálom volt, szűk hely, zötykölődős út, ezek annyira nem zavartak minket mikor jöttünk, de most nem voltunk betöltve, így azért szenvedés volt. Reggel 7-re érkeztünk vissza, rohanás a koleszba aludni egy rendeset, 12.00re be is mentünk dolgozni, senki nem szólt érte. Összességében nagy buli volt, egy életre szóló kaland, elmondhatom, hogy snowboardoztam Szibériában. Mondjuk az nagyon sokat nyomott a latba, hogy 4en voltunk azonos szinten és egymáson röhögtünk, hogy olyanokat esünk amik simán felkerülhetnének a netre. Sajnos a többiekkel nem nagyon haverkodtunk össze, ők már tapasztaltabbak voltak, más pályán mentek, mint mi. És, annak, az árnyékában, hogy az előző gyakornokoknak volt külön „profi” oktatójuk, amit a cég fizetett illetve néhány cégvezető is volt velük akik volt, hogy fizették az egész csapat vacsoráját, figyelembe véve, hogy a 3 nap alatt alig ettem normálisat, mert a főztjeim/főztjeink nem úgy sültek el ahogy terveztük, illetve a nehezen induló betanulásunkat.
BAZIRA JÓ KALAND VOLT!!
Mához két hétre már otthon leszek, furcsa ezt leírni, hamar elrepült ez a 3 hónap, szerintem az orosz nyelvvizsgát el lehet felejteni májusban, viszont a szóbeli részének szerintem neki megyek. Meglátjuk mi lesz ebből. Mehmet teljesen be van zsongva, Magyarországra akar jönni, mondjuk találtam neki egy gyakornoki állást, jó fizetéssel, illetve folyékony török elvárással...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése